Kép forrása: pexels.com
Nyáron gyakran előfordul, hogy egy kedvelt fülbevaló, gyűrű, karkötő vagy nyaklánc a medencézés után hirtelen elveszíti a fényét, elsötétedik, foltossá válik, esetleg zöldes vagy barnás elszíneződés jelenik meg rajta. Ilyenkor sokan arra gondolnak, hogy az ékszer egyszerűen csak piszkos lett, ezért erősebb tisztítószerrel, fogkrémmel, ecettel vagy szódabikarbónával próbálják helyrehozni. Bizsu ékszerek esetében azonban ez gyakran többet árt, mint használ, mert a klór nem feltétlenül csak szennyeződést hagy a felületen, hanem magát a bevonatot is károsíthatja.
A bizsu ékszerek többsége nem tömör nemesfémből készül. Az alapjuk rendszerint valamilyen olcsóbb fémötvözet, például réz-, cink- vagy nikkeltartalmú anyag, amelyre vékony, dekoratív bevonat kerül. Ez adhat ezüstös, aranyszínű, krómozott vagy ródiumhatású megjelenést. A felületet sok esetben még egy átlátszó védőréteggel is kezelik, hogy lassabban kopjon és kevésbé reagáljon a nedvességre, az izzadságra vagy a kozmetikumokra. Ez a bevonat azonban rendkívül vékony, ezért érzékenyen reagálhat a klóros vízre.
A medencék vizében található klór oxidáló hatású fertőtlenítőszer. Ez a tulajdonsága a víz tisztán tartásához elengedhetetlen, az ékszerek felületének viszont nem tesz jót. A klór megtámadhatja a védőréteget, kémiai reakcióba léphet az alatta található fémmel, és felgyorsíthatja az oxidációt. Ennek következtében az ékszer mattá válhat, szürkés vagy fekete foltok jelenhetnek meg rajta, illetve előtűnhet az alapfém eredeti, gyakran rézes vagy sárgás színe. Előfordulhat az is, hogy a felület egyenetlenné válik, a bevonat felhólyagosodik, megrepedezik vagy apró részekben leválik.
Fontos különbséget tenni a valódi szennyeződés és a felületi károsodás között. Ha az ékszeren naptej, testápoló, szappan, vízkő vagy más lerakódás található, akkor kíméletes tisztítással valóban javítható az állapota. Ha azonban a klór már kémiailag megváltoztatta vagy leoldotta a bevonat egy részét, akkor a sötétedés nem egyszerűen letörölhető folt. Ilyenkor maga az anyag változott meg, ezért a tisztítás nem tudja visszaállítani az eredeti felületet. Sőt, az erőteljes dörzsölés sok esetben csak még több bevonatot távolít el.
Első lépésként mindig a lehető legkíméletesebb tisztítás ajánlott. Az ékszert langyos, enyhén mosogatószeres vízbe lehet helyezni néhány percre, majd puha mikroszálas kendővel vagy nagyon lágy sörtéjű fogkefével óvatosan át lehet tisztítani. Erős nyomást nem érdemes alkalmazni, különösen akkor, ha a felület már foltos vagy érdes. Az öblítés után az ékszert azonnal és teljesen szárazra kell törölni, mert a tartós nedvesség tovább gyorsíthatja az oxidációt. Ha a felület enyhén matt marad, egy kifejezetten bevonatos ékszerekhez ajánlott puha tisztítókendő még segíthet valamennyit a fényesség visszaállításában.
Az erős ezüsttisztító folyadékokkal, savas házi szerekkel és súroló hatású anyagokkal azonban nagyon óvatosan kell bánni. Az ecet, a citromlé és más savas oldatok tovább támadhatják a fémet, a szódabikarbóna és a fogkrém pedig apró szemcséik miatt megkarcolhatják a felületet és lekoptathatják a vékony bevonatot. Ugyanez igaz a súrolószivacsokra, durva kefékre és agresszív fémfényező pasztákra is. Ami egy tömör, polírozható fémtárgynál hatásos lehet, az egy vékonyan bevont bizsu ékszernél könnyen végleges kárt okozhat.
Azt, hogy egy ékszer még menthető-e, elsősorban a felület állapotából lehet megítélni. Ha a darab csak enyhén matt, de a színe mindenhol egységes maradt, akkor jó esély van rá, hogy kíméletes tisztítással javulni fog. Ha azonban foltokban más színű fém látszik alatta, a felület érdes, hólyagos, fekete vagy zöldes marad, illetve a bevonat szemmel láthatóan lekopott, akkor már nem egyszerű tisztítási problémáról beszélünk. Ilyen esetben az eredeti megjelenést csak újrabevonással lehetne helyreállítani, ami bizsu ékszereknél általában nem gazdaságos.
A zöldes elszíneződés különösen gyakran arra utal, hogy a bevonat alatt réztartalmú fém található. Amikor a réz nedvességgel, klórral, izzadsággal vagy más vegyületekkel érintkezik, különböző oxidációs termékek keletkezhetnek rajta. Ezek az ékszeren és akár a bőrön is zöldes nyomot hagyhatnak. Ez nem feltétlenül jelent súlyos veszélyt, de arra egyértelműen utal, hogy a védőréteg már nem zár megfelelően, és az alapfém közvetlenül érintkezik a környezetével.
A megelőzés ezért sokkal eredményesebb, mint az utólagos helyreállítás. Bizsu ékszert érdemes levenni medencézés, jakuzzizás, zuhanyzás, szaunázás és intenzív sportolás előtt. A parfümöt, hajlakkot, naptejet és testápolót lehetőleg az ékszer felvétele előtt kell használni, majd meg kell várni, amíg teljesen megszáradnak vagy beszívódnak. Viselés után célszerű az ékszert puha, száraz kendővel áttörölni, majd nedvességtől védett helyen, lehetőleg külön tasakban vagy dobozban tárolni. A külön tárolás azért is fontos, mert az ékszerek egymáshoz dörzsölődve szintén koptathatják a bevonatot.
A klórral érintkezett bizsu tehát nem feltétlenül menthetetlen, de reális elvárásokkal kell hozzáfogni a tisztításához. Enyhe szennyeződés és mattulás esetén a langyos mosogatószeres víz, a puha kendő és az alapos szárítás sokat javíthat rajta. Ha viszont a klór már kimarta vagy elszínezte a bevonatot, akkor a tisztítás nem tudja visszaépíteni azt, ami fizikailag vagy kémiailag eltűnt. Ilyenkor az agresszív házi módszerek helyett jobb elfogadni, hogy az ékszer felülete tartósan károsodott, és a további dörzsöléssel csak rosszabb állapotba kerülne.
LM
