Kép forrása: commons.wikimedia.org
A Földközi-tenger mélye újra megmutatta, mennyi történetet őriz még. Szicília nyugati partjainál egy több mint 2100 éves római kori kereskedelmi hajó roncsára bukkantak, amelynek rakománya szinte időkapzulaként maradt meg a tengerfenéken. A hajó körül mintegy 500 amfora fekszik – olyan kerámiaedények, amelyekben az ókorban elsősorban bort és más árucikkeket szállítottak a Mediterráneum kikötői között.
A felfedezés nemcsak látványos régészeti szenzáció. A kutatók számára különösen értékes lehet, mert a hajó és rakománya segíthet pontosabban rekonstruálni, hogyan zajlott a kereskedelem a Földközi-tengeren több mint két évezreddel ezelőtt.
Egy „sziklának” tűnő valami a tenger mélyén
A roncs Mazara del Vallo partjaitól mintegy öt kilométerre, körülbelül 46 méteres mélységben található. A hajó hozzávetőleg 21 méter hosszú és 6 méter széles, és az előzetes vizsgálatok alapján a Kr. e. 2–1. századból származhat, vagyis abból az időszakból, amikor a Római Köztársaság gazdasági és katonai befolyása rohamosan terjeszkedett a Mediterráneumban.
A történet külön érdekessége, hogy a lelethez helyi halászoktól érkező információ vezette el a hatóságokat. A roncsot elsőként megpillantó búvárok egyike, Giacomo De Mola beszámolója szerint kezdetben egy nagy sziklára lett figyelmes. Amikor közelebb merült, azonban nem természetes képződmény tárult elé, hanem egy hatalmas területen szétszóródó amforamező.
A felfedezés után az olasz kulturális örökség védelméért felelős Carabinieri-egység szakemberei búvárok és víz alatti kamerák segítségével kezdték meg a terület feltérképezését és biztosítását.
Mi lehetett az 500 amforában?
Az amfora az ókori mediterrán kereskedelem egyik legfontosabb „csomagolóeszköze” volt. A kétfülű, keskeny nyakú kerámiaedényekben bort, olívaolajat, halszószt és más élelmiszereket is szállítottak.
A most megtalált rakomány nagy részét úgynevezett Dressel 1A típusú amforák alkotják. Ezek különösen elterjedtek voltak a Kr. e. 2–1. században, és elsősorban bor szállítására használták őket. Emiatt valószínű, hogy a hajó is jelentős mennyiségű bort vitt valamelyik mediterrán kikötőből egy másik kereskedelmi központ felé.
A kutatók számára azonban nemcsak az számít, mi volt az edényekben.
Az amforák formája, anyaga, készítési helye és elhelyezkedése alapján következtetni lehet arra is, honnan indult a hajó, milyen kereskedelmi útvonalon haladt, és mely térségek álltak egymással gazdasági kapcsolatban.
Éppen ezért egy ilyen hajóroncs tulajdonképpen egy kétezer éves kereskedelmi dokumentum – csak nem papírra írva, hanem a tengerfenéken megőrizve.
A Földközi-tenger volt az ókor „autópályája”
A Római Birodalom gazdasága elképzelhetetlen lett volna tengeri kereskedelem nélkül. Hajók ezrei közlekedtek Itália, Észak-Afrika, Hispánia, Görögország és a keleti mediterrán térség kikötői között.
Bort, olívaolajat, gabonát, márványt, kerámiát és számtalan más árut szállítottak egyik tartományból a másikba.
Szicília ebből a szempontból különösen fontos helyen feküdt. A sziget gyakorlatilag a Földközi-tenger közepén található, így több fontos ókori kereskedelmi útvonal is a közelében haladt el. Nem véletlen, hogy a térség vizeiből rendszeresen kerülnek elő római, görög és más ókori hajók maradványai.
Az újonnan felfedezett roncs ezért egy nagyobb történelmi kirakós újabb darabja lehet.
Nem csak az amforák maradtak meg
A búvárok a kerámiaedények mellett két ólomból készült horgonyelemet, valamint egy további ólomszerkezetet is dokumentáltak a roncs környezetében. Ezek szintén értékes információkat adhatnak a hajó építéséről és felszereléséről.
A hajó teljes kiemelését egyelőre nem tervezik. A következő időszakban részletes régészeti és tudományos vizsgálatok következhetnek: feltérképezhetik a roncs szerkezetét, meghatározhatják az egyes tárgyak eredetét, és megpróbálhatják rekonstruálni a hajó utolsó útját.
A lelőhely védelme különösen fontos, hiszen a tengeri régészeti emlékeket nemcsak a természetes pusztulás, hanem az illegális műkincsvadászat is veszélyeztetheti.
Miért számít különlegesnek a felfedezés?
Alessandro Giuli olasz kulturális miniszter a leletet az elmúlt évek egyik legfontosabb víz alatti régészeti felfedezésének nevezte. Szerinte a roncs újabb bizonyítéka annak, hogy a Földközi-tenger már az ókorban is népek, kultúrák és kereskedelmi kapcsolatok találkozási pontja volt.
És talán éppen ez teszi igazán izgalmassá a történetet.
Valamikor több mint kétezer évvel ezelőtt egy kereskedelmi hajó elindult rakományával. Emberek dolgoztak rajta, kikötőkön haladt keresztül, árut vitt valahová, majd egy ismeretlen esemény miatt soha nem érkezett meg úti céljához.
A hajó elsüllyedt, a rakomány pedig ott maradt a tengerfenéken.
Évszázadokból évezredek lettek, birodalmak emelkedtek fel és tűntek el, miközben odalent az amforák továbbra is ugyanazon a helyen feküdtek.
Most, több mint 2100 évvel később, ismét emberi szem láthatta őket.
