Egyiptom ízei egy pohárban – Az ország hagyományos italainak élő öröksége

Egyiptomot meg lehet ismerni múzeumokon, szfinxeken és homokdűnéken keresztül – de igazán megérteni csak úgy lehet, ha leülünk egy teázóban, rendelünk egy pohár karkadét vagy egy mentás feketét, és figyeljük az embereket. Mert ezek az italok nemcsak szomjat oltanak, hanem történelmet, hitet, életérzést hordoznak. Egyiptomban egy pohár ital társadalmi aktus, gyógymód, hagyomány és vendégszeretet egyszerre.

Karkadé – A fáraók virágából lett népi kincs

A karkadé, azaz hibiszkusztea Egyiptom egyik legismertebb hagyományos itala – mélyvörös színe, illata és fanyar-édes íze összetéveszthetetlen. A szárított hibiszkuszvirágot forró vagy hideg vízben áztatják, és cukorral ízesítik – de az ízvilág régiónként változhat: Aszuánban például sűrűbb és édesebb, míg Kairóban gyakran enyhén savanykásabbra készítik.

A karkadé több, mint egy tea. Már az ókorban is gyógyhatásúnak tartották, a fáraók korában afrodiziákumként és hűsítőként szolgált, a középkorban pedig gyulladáscsökkentő hatását emelték ki. A modern orvoslás szerint csökkenti a vérnyomást és javítja a keringést.

A ramadán hónapjában kiemelten népszerű – ha naplementekor megszólal az imára hívó hang, az első korty, amit sok egyiptomi megiszik, ez a rubinvörös ital.

Ahwa – Kávé, amit meg kell élni

Egyiptomban a „kávézás” nem csupán napi rutin – társadalmi szövet. A kis kávézók, az ún. „ahwa”-k minden városrészben megtalálhatók, füstös kis szentélyek, ahol idősek sakkoznak, fiatalok vitatkoznak, költők írnak, és mindenki iszik – kávét.

Az egyiptomi kávé török típusú, sűrű, sötét, gyakran kardamommal ízesítve. De ami igazán különlegessé teszi, az a rendelés módja. Nem kérdezik, hogy hány cukorral kéred – a cukor foka a kávé neve:

• Sāda – teljesen keserű

• Masboot – közepesen édes

• Ziyada – nagyon édes

Aki nem ismeri ezeket a szavakat, könnyen lebukik: nem bennfentes. Mert az ahwa az egyiptomi identitás része – akárcsak a vízipipa, a hátsó udvar és a véget nem érő beszélgetés.

Qasab – A cukornád zöld aranya

Kevés dolog esik olyan jól egy 40 fokos kairói délutánon, mint egy pohár jéghideg qasab – frissen préselt cukornádlé. Az italt nem palackozzák, nem importálják – egy utcai standnál, hatalmas acélpréssel, frissen facsarják. A pohár peremén a jég és a cukornádfelhő találkozik, az íz pedig édes és fűszeres egyszerre.

A cukornád régóta nő Egyiptomban – különösen Felső-Egyiptom termékeny vidékein. A qasab ma is a munkások, diákok és nyugdíjasok italának számít, olcsó és természetes energiabomba. A benne található természetes cukor és ásványi anyagok miatt sokan egészséges alternatívának tartják az üdítőitalokkal szemben.

Sobia – Folyékony édesség kókuszból

A sobia valahol félúton van az ital és a desszert között. Tej, rizs, kókuszreszelék, cukor és egy csipetnyi vanília keverékéből készül – sűrű, fehéres, selymes ital, amit mindig jéghidegen szolgálnak fel.

A sobia a ramadán egyik titkos sztárja. Egyes családok saját recepttel rendelkeznek, amelyeket generációkon át adnak tovább. Vannak, akik sűrűre főzik, mások vízesebbre hagyják, néhol mandulatejjel készül.

Gyerekek, idősek, nők, férfiak – mindenki mosolyogva emeli fel poharát, amikor sobiát kap. Mert ez nem csak ital – ez gyerekkor, család, ünnep.

Shai bil na’na’ – A tea, amit mindenki ismer

Ha van ital, amit minden egyiptomi háztartásban, minden társadalmi osztályban fogyasztanak, az a mentás fekete tea. A szertartás egyszerű: forró, erős fekete teát készítenek, majd friss mentalevéllel ízesítik, gyakran bőséges cukorral.

Ez az ital az egyiptomi vendégszeretet egyik legfontosabb pillére. Ha betoppansz valakihez, még mielőtt bármit kérdezne, már teszi is fel a vizet a teához.

A menta nem csupán ízesítő: nyugtató, emésztéssegítő hatású, és különösen jól esik egy kiadós ebéd után vagy egy hosszú nap végén.

Helba – a gyógyító magok teája

Kevésbé ismert, de annál régebbi ital a helba, amelyet lepkeszegmagból (görögszéna) főznek. Jellegzetes, kissé kesernyés-földes íze miatt nem mindenki kedvence, de a hagyományos egyiptomi orvoslás egyik alapitala.

A helbát különösen nők fogyasztják – szoptatás serkentésére, menstruációs görcsök enyhítésére –, de megfázás, gyomorbántalmak és gyulladások ellen is használják. A nagymamák szerint „mindenre jó”, az orvosok szerint „mindenre nem, de sokra igen”.

A fáraók söre – ami már nem habzik, de él az emléke

Kevésbé ismert tény, hogy Egyiptom volt a világ egyik első sörfogyasztó civilizációja. Az ókori sör – az ún. hqt – sűrű, kenyérszerű ital volt, amelyet árpából, datolyából és vízből erjesztettek. Nem hűtötték, nem szűrték, mégis alapvető táplálék volt a fáraók népének.

A piramisépítők napi söradagban részesültek, és a papok isteni adománynak tartották. Bár ma már ezt a sört nem isszák, néhány régészeti projekt újraalkotta, és nem meglepő módon: az íze teljesen más, mint amit ma sörként ismerünk – de a szelleme időtlen.

Egyiptom ízeit tehát nemcsak a tányérban, hanem a pohárban is felfedezhetjük. Ezek az italok élő hagyományok – generációk keverik, töltik, isszák őket, miközben továbbadják az emlékeiket és az ízeiket.

LM