Kép forrása: Céline Le Bohec; CNRS; CSM
Az Antarktiszon dolgozó kutatócsoportok új megfigyelési módszert alkalmaznak a császárpingvin-populációk tanulmányozására: autonóm robotot vetnek be, amely hosszú távon képes adatot gyűjteni anélkül, hogy számottevően zavarná az állatokat.
Az ECHO névre keresztelt eszköz célja a folyamatos, non-invazív monitorozás megvalósítása egy több ezres kolónia környezetében. A császárpingvin az egyik legérzékenyebb antarktiszi faj, amelynek túlélését közvetlenül befolyásolják a jégviszonyok, a tengeri táplálékhálózat állapota és a gyorsuló éghajlatváltozás. Hagyományos terepi megfigyeléssel a kutatók csak korlátozott ideig lehetnek jelen, ráadásul az emberi közelség zavarhatja az állatokat és módosíthatja viselkedésüket. A robot alkalmazása ezt a problémát igyekszik kiküszöbölni, lehetővé téve a folyamatos adatgyűjtést akkor is, amikor a személyes jelenlét logisztikailag vagy időjárási okokból nem megoldható.
Az ECHO több szenzort és informatikai modult integrál: LIDAR-alapú navigációt, nagy felbontású kamerákat, telemetriás adatkapcsolatot, valamint RFID-olvasót a korábban jelölt egyedek azonosítására. Félig autonóm üzemmódja révén előre meghatározott útvonalakat követ, de távolról szükség esetén beavatkozhatnak a kutatók. A rendszer célja, hogy nagy időbeli felbontású információt biztosítson a populáció méretéről, szerkezetéről, mozgásmintáiról, szociális viselkedéséről, a költési és fiókanevelési ciklusokról, valamint a környezeti változásokra adott ökológiai válaszokról. A módszer kifejezetten alkalmas hosszú távú trendek feltárására, például a jégborítás változásának hatásai vagy az egyedek túlélési arányának követésére.
A robot használata etológiai és kutatásmódszertani előnyökkel jár. A kezdeti megfigyelések szerint a pingvinek nem mutatnak elkerülő viselkedést, ami azt jelzi, hogy a rendszer kellően diszkrét. A személyes jelenlét minimalizálása csökkenti az ökológiai lábnyomot és a viselkedési torzítás kockázatát, miközben a kutatók olyan időszakokban is adatokat gyűjthetnek, amikor terepi munka gyakorlatilag lehetetlen. A technológia alkalmazása ugyanakkor számos további kutatási kérdést vet fel: többek között vizsgálni kell a hosszú távú hatásokat az állatok viselkedésére, az energiamenedzsment megoldásait hosszú sötét periódusok alatt, valamint az eszköz megbízhatóságát szélsőséges környezeti körülmények között.
A projekt a természetvédelmi monitoring új irányát jelzi, amelyben a robotika, a szenzorhálózatok és az adatvezérelt elemzés szorosan összekapcsolódik az ökológiai kutatómunka céljaival. Amennyiben a módszer hosszú távon is bizonyítani tudja hatékonyságát és etikai megfelelőségét, jó eséllyel más sarkvidéki vagy izolált élőhelyeken is elterjedhet, hozzájárulva a veszélyeztetett fajok és ökoszisztémák pontosabb és fenntarthatóbb megfigyeléséhez.
