Kép forrása: pexels.com
Az emberiség történelmében a fagylalt előfutára már jóval az ipari forradalom előtt megjelent. A legkorábbi nyomokat az ókori Kínában találjuk meg: i.e. 2000 körül a kínai elit olyan hűtött keverékeket fogyasztott, amelyek tejből, gyümölcsből és mézből készültek, majd ezeket hóval vagy jéggel hűtötték le. A jégtárolás ebben az időben még csak a leggazdagabbak kiváltsága volt – a természetes jeget hegyvidékekről hordták, és föld alatti „hűtőkamrákban” tárolták hónapokig.
Közben a Közel-Keleten, Mezopotámiában és Perzsiában is ismerték a hóval vagy jéggel kevert, édesített italokat – gyakran rózsavízzel, citrusfélékkel ízesítve. A perzsa „faloodeh” például egy korai formája volt a jeges desszerteknek, amelyet vermicelli-tésztával és rózsavízzel készítettek, és hűtött tárolókban tartottak.
Néró császár fagyija – Az ókori Róma jeges örömei
Az ókori Rómában a hűsítő édességek státusszimbólumnak számítottak. Néró császárról úgy tartják, hogy szolgákat küldött az Alpokba hóért, amelyet aztán gyümölcslevekkel és mézzel kevertek össze. Bár a mai fagylalttól ez még messze állt, az elv – az édes és hideg kombinációja – már ekkor jelen volt.
Az akkori „desszert” inkább egy jeges italra emlékeztetett, amit az ünnepi lakomák végén szolgáltak fel a kiváltságosoknak. A rómaiak különösen kedvelték a hűsítő boralapú italokat, amelyeket hóval hűtöttek – ezeket már-már szertartásos keretek között készítették.
Az arab világ kulcsa: cukor, tej és technika
A középkor során a fagylalt fejlődése az arab világban kapott új lendületet. Az arab tudósok és szakácsok fejlesztették ki a cukor használatát a jeges édességek készítéséhez – ez tette lehetővé, hogy az ízek ne csupán édesek, hanem krémesek is legyenek. A „sharbat” néven ismert ital – amelyből a mai „sorbet” szó ered – gyümölcslevekből, rózsavízből, mézből és jégből készült, és hűtéséhez salétrommal hűtött agyagedényeket használtak.
Az arab technológiák és ízlésvilág a keresztes háborúk során jutottak el Európába. Az európai nemesség gyorsan megkedvelte az egzotikus, jeges finomságokat – különösen Itáliában.
A reneszánsz fagylalt – Medici Katalin titka
A fagylalt forradalma a reneszánsz Itáliában kezdődött meg igazán. A 16. században, amikor Medici Katalin feleségül ment II. Henrik francia királyhoz, magával vitt egy különleges titkot: olasz cukrászokat, akik már ismerték a jeges-tejes édesség készítésének módját.
Az itáliai mesterek – különösen Bernardo Buontalenti, aki Firenzében dolgozott – tökéletesítették a tojás, cukor, tej és ízesítők keverését, majd hűtötték azt. Ezzel megszületett az első „modern” fagylalt.
Franciaországban ez a különleges édesség először csak az udvari elit kiváltsága volt. A francia szakácsok azonban továbbfejlesztették az olasz receptúrát, és a 17. századra már Európa-szerte divatossá vált a fagylaltfogyasztás.
Az első fagylaltozó – Párizs, 1686
1686-ban Francesco Procopio dei Coltelli, egy szicíliai származású fagylaltmester, megnyitotta Café Procope nevű kávéházát Párizsban. Ez az elegáns hely nemcsak a kávéfogyasztásban hozott újat, hanem a fagylaltot is a köznép számára elérhetővé tette – természetesen még mindig egy tehetősebb réteg számára.
A fagylalt lassan, de biztosan beépült a városi élet mindennapjaiba – különösen Franciaországban és Olaszországban.
Amerikai álom – A fagylalt demokratizálása
A 18–19. században a fagylalt átkelt az óceánon is. Az Egyesült Államokban különösen népszerűvé vált, olyannyira, hogy Thomas Jefferson elnök saját fagylaltgépet is tartott a Fehér Házban.
A 19. század közepén feltalálták a kézi hajtású fagylaltkészítő gépet, majd az ipari forradalom vívmányai (mint a mesterséges hűtés) lehetővé tették a fagylalt tömeggyártását. Megszületett a „scoop” kultúra – azaz az egygombócos, tölcséres fagylalt.
1904-ben a St. Louis-i világkiállításon mutatták be először a tölcsérbe adagolt fagylaltot, amely azonnal meghódította Amerikát, majd az egész világot. Innentől kezdve nem volt megállás: jöttek a fagyasztott rudak, jégkrémek, gyártósori dobozos fagyik, majd a 20. század második felében megjelentek az első kézműves és „gourmet” fagyizók is.
A fagyi ma – Több, mint édesség
A 21. század fagylaltja már nem csupán gyerekek nyári kedvence. A világ minden táján újhullámos fagyizók nyílnak, ahol levendulás, bazsalikomos, kecskesajtos vagy épp matchás fagylaltokat árulnak. A vegán, laktózmentes, cukormentes opciók már alapnak számítanak, miközben új trendként a „gasztrofagyi” is hódít – azaz a főételek ihlette fagylaltok (például camembert-es vagy baconös változatok).
Magyarországon is egyre több díjnyertes kézműves fagylaltozó működik, és a "Balaton-fagyi" fogalma már szinte külön intézménynek számít. Míg nagyszüleink még csupán csoki-vanília-puncs hármasából választhattak, ma már több száz íz várja a kísérletező kedvűeket.
LM
