Kép forrása: pexels.com
A fagyitól maszatos arcok, lufikkal futkosó apró lábak, vidámparkban visító kacagás – a gyereknap minden évben újraírja a boldogság definícióját. A gyereknap története több mint százéves, és szinte minden kontinensen akad egy változata. Az alaptézis azonban ugyanaz: a jövő a gyerekeké, és őket ünnepelni nemcsak szép gesztus – kötelesség is.
A gyereknap gondolata nem új keletű. Az első szervezett gyermekünnepet 1920-ban tartották meg Törökországban, ám a világ figyelme igazán csak néhány évvel később fordult a legkisebbek felé. 1925-ben Genfben, a Gyermekjóléti Világkonferencián született meg a döntés: a gyerekek védelme nemzetközi ügy. Ekkor javasolták, hogy legyen egy világnap, amely kizárólag a gyermekekről szól.
A dátum országonként eltér: míg Kínában és a volt szovjet utódállamokban június 1-jén ünneplik, addig sok más ország saját hagyományaihoz és naptárjához igazította az időpontot.
Magyarország – A május utolsó vasárnapja
Hazánkban az első gyermeknapot 1931-ben rendezték meg, akkor még “Gyermekek Hete” néven. Ez egy egész hetes programsorozat volt, amelyet az Egészséges Emberért Egyesület kezdeményezett. A cél világos volt: a gyermekek testi és lelki jólétére irányítani a figyelmet.
Az egyhetes rendezvénysorozat az 1950-es években alakult át egynapos ünneppé, és ettől kezdve május utolsó vasárnapján tartják. Ez a dátum azóta is megmaradt – és mára szinte mozdíthatatlan tradícióvá vált.
A gyereknap ma – Több, mint lufik és ugrálóvár
Bár sokak fejében a gyereknap egyet jelent az édességgel, a játszóházzal és a bohócműsorral, az eredeti cél – a gyermekek jogainak védelme és kiemelése – ma is aktuális. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye, amely 1989-ben született meg, világszerte erősíti azt az üzenetet, hogy minden gyermeknek joga van a biztonsághoz, az oktatáshoz, az egészséghez – és igen, a játékhoz is.
A gyereknap tehát nem csupán szórakozás. Üzenet. Azt üzeni, hogy figyelünk rájuk. Hogy észrevesszük őket, nemcsak akkor, amikor hangosak, hanem akkor is, amikor csak csendben kérnek egy kis szeretetet.
Egy nap, ami mindenkinek szól – még a felnőtteknek is
Valójában a gyereknap nemcsak a gyerekeknek szól. Hanem mindazoknak is, akik már felnőttek ugyan, de még őrzik magukban a gyermeki kíváncsiságot. Az ünnep arra is emlékeztet, honnan jöttünk – és mit nem szabad elveszítenünk: a játék örömét, a felfedezés vágyát, és azt a tiszta boldogságot, amit egy vattacukor is okozhat egy napsütéses délutánon.
Egy nap, amikor nem a hírek a fontosak, nem a forgalom, nem az infláció. Egy nap, amikor a felnőttek is kicsit lassítanak, és figyelnek arra, ami igazán számít: a gyermeki nevetésre. Mert minden nevetés mögött ott rejlik egy világ, ami még csak most épül – és hogy milyen lesz ez a világ, az azon múlik, hogy hogyan bánunk ma a gyerekeinkkel.
Május utolsó vasárnapja nem csupán ünnep. Ez egy ígéret. És talán az év egyik legfontosabbja.
LM
