A „pitypang szörp” (más néven gyermekláncfű szörp) recept

A pitypang (latin nevén Taraxacum officinale) története és felhasználása sokrétű, és az emberiség évszázadok óta ismeri, használja gyógyító és táplálkozási célokra.

Tavasz elején sárga virágszőnyeg borítja be a réteket, udvarokat, domboldalakat – a természet egy egyszerű, mégis csodálatos szereplője, a pitypang (vagy gyermekláncfű) köszönti az ébredő világot. Sokan csak gyomként tekintenek rá, de valójában egy több ezer éves múlttal rendelkező gyógynövényről van szó, amelyet őseink megbecsültek, a modern ember pedig újra felfedez.

A pitypang a legtöbb kertész számára kellemetlen vendég: mély gyökerekkel kapaszkodik a földbe, és széllel szálló magjai szinte kiirthatatlanná teszik. Mégis, ha jobban megnézzük, ez a „gyom” valójában egy növényi túlélőművész, amely nemcsak alkalmazkodóképességével, de gyógyító erejével is hódította meg a világot.

Bár a modern botanikai elnevezése (Taraxacum officinale) a 18. században született, a növény már sokkal korábban fontos szerepet töltött be az emberiség életében. Arab orvosok már ezer évvel ezelőtt használták máj- és emésztési panaszokra. A középkori kolostorok kertjeiben külön ágyást kapott, és a szerzetesek.

A magyar paraszti világban a pitypang igazi kincsnek számított: leveleit salátába tették, gyökerét megpörkölték és „szegények kávéjaként” fogyasztották, míg virágából szörp vagy mézszerű szirup készült – gyerekek kedvence, nagymamák titkos receptje.

„Nagymamám minden tavasszal kiült a rétre egy kosárral” – meséli egy idős bácsi Tolna megyéből. „Este már főtt is a pitypangméz a sparhelten, és egész évben azzal kezeltük a köhögést.”

Az utóbbi években a tudomány is utolérte a néphagyományt. Kutatások szerint a pitypang gyökere inulint tartalmaz, ami támogatja a bélflórát. Levele gazdag K-, A- és C-vitaminban, a növény egésze antioxidánsokban bővelkedik. Nem csoda, hogy ma már kapszulák, teák és szirupok formájában is megtalálható a bioboltok polcain.

Kevés növényhez fűződik annyi gyermekkori emlék, mint a pitypanghoz. Ki ne fújt volna el legalább egyszer egy labdányi pitypangmagot, titokban kívánságot mormolva? A világ számos kultúrájában a pitypang a remény, tisztulás és újrakezdés szimbóluma lett.

Ahogy a természetes életmód, a gyógynövények iránti érdeklődés egyre nő, úgy tér vissza a pitypang is – nem csupán a mezőkre, hanem a tányérra és a házi patikába is. Talán itt az idő, hogy újra felfedezzük ezt a sárga virágú csodát, ne csak kigyomláljuk, hanem megismerjük.

Pitypang szörp recept

Hozzávalók:

• 200 db pitypangvirág (csak a sárga szirmok, zöld részt ne használd)

• 1 liter víz

• 1 citrom (bio, felkarikázva vagy a leve kifacsarva)

• 1 kg kristálycukor (vagy méz alternatívaként)

Elkészítés:

1. Virágok előkészítése:
   Szedd le a pitypang virágokat napos időben, lehetőleg tiszta, forgalomtól mentes helyről. Ne mossuk meg, csak rázd ki őket finoman, hogy a bogarak kimeneküljenek.

2. Főzés:
   A sárga szirmokat tedd egy nagy fazékba, öntsd rá az 1 liter vizet, és add hozzá a karikára vágott citromot. Forrald fel, majd fedd le, és hagyd állni 24 órán át (hidegen ázni).

3. Szűrés:
   Másnap szűrd le a folyadékot egy tiszta konyharuhán vagy szűrőn keresztül. A szirmokat jól nyomkodd ki.

4. Szörpkészítés:
   A leszűrt folyadékot tedd vissza a fazékba, add hozzá a cukrot (vagy mézet), majd alacsony lángon főzd kb. 30-60 percig, amíg szirupos állagú nem lesz.

5. Palackozás:
   Forrón töltsd tiszta üvegekbe, zárd le jól, és fejre állítva hagyd kihűlni. Hűvös, sötét helyen tárold.

Tipp:

• Ha mézzel készíted, ne forrald, csak melegítsd max. 40°C-ig, hogy a méz értékes enzimei ne sérüljenek.

• Kiváló limonádé alap vagy palacsintára, süteményekbe is.

LM