Kép forrása: pexels.com/ksh
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint 2025 második negyedévének végén 68,7 ezer üres álláshelyet tartottak nyilván Magyarországon. Ez enyhe csökkenést jelent az előző év azonos időszakához képest, és megerősíti azt a hónapok óta tartó trendet, hogy egyre kevesebb betöltetlen pozícióra egyre több munkakereső jut.
Az elmúlt negyedévekben tovább erősödött az a trend, hogy a csökkenő számú üres álláshelyre egyre több munkaerő-tartalék jut. Vagyis miközben nő azok száma, akik dolgozni szeretnének, a vállalatok oldaláról mérséklődik az új munkaerő iránti igény. A kereslet és kínálat közötti egyensúly azonban nemcsak a mennyiségen múlik – sokkal inkább azon, hogy a meglévő álláskeresők képzettsége, szakmai tapasztalata és lakóhelye mennyiben felel meg a vállalatok igényeinek.
Ezek az eltérések – a közgazdaságtanban strukturális különbségekként ismert jelenségek – továbbra is nehezítik a munkaerőpiac hatékony működését. A cégek gyakran nem találnak megfelelő szakembert, miközben az álláskeresők nem jutnak be azokba az iparágakba vagy régiókba, ahol lenne felvétel.
Külföldi munkavállalók nélkül nem megy
A hiányzó kompetenciák és a területi eltérések miatt az utóbbi időszakban látványosan nőtt a harmadik országbeli, vagyis az Európai Unión kívülről érkező munkavállalók száma. A gazdaság egyre több szektorában – az ipartól a logisztikán át az építőiparig – nélkülözhetetlennek bizonyulnak a külföldi dolgozók, akik a nehezebben betölthető pozíciókat pótolják.
Bár ez átmeneti megoldást kínál, hosszabb távon kérdéses, mennyiben oldja meg a hazai munkaerőpiac belső feszültségeit. Az oktatási rendszer, a mobilitás és a képzések rugalmassága nélkül a munkaerőhiány és -többlet egyszerre maradhat tartósan jelen.
Szektoronként vegyes a kép
A részletes adatok szerint a pótlólagos munkaerő-kereslet leginkább a versenyszférában esett vissza – mintegy 3,6 ezerrel csökkent az üres álláshelyek száma. A költségvetési szektor ezzel szemben enyhe, 1,4 ezres növekedést mutatott, míg a nonprofit területen lényegében stagnálás volt tapasztalható.
Összességében az összes álláshelyhez viszonyítva a betöltésre váró pozíciók aránya 0,1 százalékponttal csökkent, vagyis 2025 második negyedévében nagyjából minden ötvenedik állásra kerestek új munkaerőt. Ez a mutató nemcsak a gazdasági aktivitás mérséklődésére utal, hanem arra is, hogy a vállalatok kivárnak – vagy kevesebb új pozíciót nyitnak meg, mert a bizonytalan gazdasági környezetben a hatékonyságnövelésre és az automatizációra helyezik a hangsúlyt.
A jelenlegi trendek alapján a magyar munkaerőpiac egyszerre küzd munkaerőhiánnyal és -többlettel. A strukturális eltérések kezelése – például regionális mobilitási támogatásokkal, célzott szakképzésekkel és felnőttképzési programokkal – kulcskérdés lehet a következő években.
A demográfiai folyamatok sem kedvezőek: a munkaképes korú népesség fogy, miközben a gazdaság hosszú távú növekedéséhez egyre nagyobb szükség lesz a munkaerő-beáramlásra. Mindez azt vetíti előre, hogy a harmadik országból érkező dolgozók jelenléte nem átmeneti jelenség, hanem a magyar munkaerőpiac új realitásának egyik tartóoszlopa.
