Kép forrása: pexels.com
Papíron több pénz marad a háztartásoknál Európában 2025-ben, a kontinens tehetősebb és szegényebb részei továbbra is élesen elkülönülnek. A GfK Vásárlóerő 2025 friss számai szerint az európai átlag emelkedett, Magyarország pedig nominálisan javított, a helyezése azonban nem lett jobb: az ország a 42-es rangsor 30. pozíciójában maradt.
A vásárlóerő ebben a vizsgálatban nem az árakhoz igazított jólétmutató, és nem is a mindennapi megélhetés „érzete”. A tanulmány azt a pénzmennyiséget becsüli, amely egy térségben a lakosság rendelkezésére áll, jellemzően fogyasztásra és megtakarításra. Ez magában foglalja a jövedelmeket, a transzfereket és egyéb bevételeket, de nem tartalmazza azt, hogy mennyibe kerül ugyanaz a bevásárlás Bécsben, Budapesten vagy Bukarestben.
A GfK számítása szerint 2025-ben a 42 vizsgált európai országban az átlagos, egy főre jutó vásárlóerő 20 291 euró. Ez nominálisan 4 százalékos emelkedés, miközben a teljes európai vásárlóerő 13 900 milliárd euróra rúg.
A rangsor élén továbbra is a leggazdagabb miniállamok és pénzügyi központok állnak: Liechtensteinben 71 130 euró az egy főre jutó vásárlóerő, Svájcban 53 011, Luxemburgban 38 929 euró. A lista másik végén Ukrajna szerepel 2 946 euróval.
A felső mezőnyben is van mozgás: Írország az idei rangsor egyik látványos nyertese, több helyet is előrelépett.
Magyarország: +6 százalék, de maradt a 30. hely
Magyarországon 2025-ben az egy főre jutó vásárlóerő 12 323 euró, ami 6 százalékos növekedés. Ez azonban még mindig csak az európai átlag 60 százaléka, és a rangsorban nem hozott áttörést: Magyarország a 42 országból a 30. helyen áll.
A kép azért is beszédes, mert a növekedés önmagában kevés a felzárkózáshoz: ha a környező országok hasonló ütemben vagy gyorsabban javulnak, a sorrendben nem lesz látványos elmozdulás.
A magyar térkép: Budapest vezet, a kelet lemaradása tartós
A megyei bontásban a legmagasabb vásárlóerő Budapesthez köthető: a fővárosban 15 739 euró jut egy főre. A fővárost Pest (13 297), Komárom-Esztergom (13 276) és Fejér (13 115) követi, vagyis a lista eleje erősen a főváros–agglomeráció–nyugati ipari tengely irányába húz.
A rangsor végén Szabolcs-Szatmár-Bereg áll 9 614 euróval, ami jól mutatja, mennyire tartósak a területi különbségek: ugyanazon országon belül is több ezer eurós eltérések rajzolják át, hol mennyi elkölthető jövedelem koncentrálódik.
A vásárlóerő-mutató leginkább akkor lényeges, amikor a gazdaságpolitikai vitákon túl a mindennapi döntésekhez kell kapaszkodó: kereskedőknek, szolgáltatóknak, ingatlanosoknak, hirdetőknek és munkaadóknak is jelzi, hol lehet nagyobb keresletre számítani, és hol szűkösebb a mozgástér. Arra viszont nem ad egyenes választ, hogy hol „jobb élni”, mert azt az árszintek, lakhatási költségek és a közszolgáltatások minősége is erősen befolyásolja.
LM
