Kép forrása: pixabay.com
Cuki, szőrös, és a nevében még „malac” is van – pedig egyik sem teljesen igaz. A tengerimalac, ez a kis szuszogó, röfögő, néha futball-labda alakú házikedvenc ma milliók otthonában él – de kevesen tudják, hogy a gyökerei nem egy állatkereskedésben, hanem az Andok hófödte magaslataiban kezdődnek. És a történet legalább annyira meglepő, mint amilyen hangos tud lenni egy jókedvű malacka estefelé.
Történetünk sok ezer évvel ezelőtt, Dél-Amerikában indul. A mai Peru, Bolívia és Ecuador területén élő ősi civilizációk – például az inkák – már Kr. e. 500 körül háziasították a tengerimalacot. Nem, nem játszótársnak, hanem… vacsorának.
A vadon élő Cavia aperea és a közeli rokonokból kitenyésztett Cavia porcellus nemcsak fehérjeforrás volt, hanem vallási és kulturális jelentőséggel is bírt. Régészeti leletek tanúsítják: a tengerimalacokat rituálékban, áldozatokban is használták – sőt, az istenek ajándékának tartották őket.
A spanyol konkvisztádorok a 16. században nemcsak aranyat és ezüstöt vittek haza, hanem néhány szőrös apróságot is – köztük a tengerimalacokat. Európába érkezve azonban megváltozott a sorsuk: míg az inkáknál a tányérra kerültek, itt inkább a szalonasztalra.
A nemesi udvarokban hamar népszerűek lettek: különleges, egzotikus házikedvencnek számítottak, különösen a nők körében. Állítólag még I. Erzsébet angol királynő is tartott tengerimalacot – természetesen aranyozott ketrecben.
És hogy honnan a név? Magyarul „tengerimalac”, angolul „guinea pig” – egyik sem pontos. Nem tengerből jön, nem malac, és nem is Guineából származik. A „tengeri” rész valószínűleg arra utal, hogy hajón érkezett Európába. A „malac” meg csak az éles hangokra és a röfögésre utal. Biológiailag semmi közük a disznókhoz – ők rágcsálók.
A 19–20. század során a tengerimalac szép lassan bekerült a középosztályi otthonokba is. Könnyen tartható, barátságos, nem igényel túl sok helyet – ideális kisállat gyerekeknek és kezdőknek.
Azóta pedig újabb változatokat tenyésztettek ki: van simaszőrű, hosszúszőrű (perui, sheltie), rozettás, szaténfényű és tarajos változat is. A kiállításokon komolyan veszik őket – sőt, egyes országokban még tengerimalac-szépségversenyeket is rendeznek.
Kevesen tudják, de a tengerimalac a tudományban is fontos szerepet játszott. A 20. század elején gyakran használták laboratóriumi kísérletekben, főként immunológiai és allergiás kutatásokhoz. Ezért az angol „guinea pig” kifejezés sok nyelvben azóta is szinonimája a „kísérleti alanynak”.
A modern tengerimalac nemcsak kisállat. Ő társ. Kedves, érzékeny, ha kell, megvigasztal, ha éhes, hangosan reklamál. Különleges hangrendszert használ: fütyül, vinnyog, berreg – és minden hangnak külön jelentése van. A gazdik szerint egy jól ismert „uiiii!” pontosan olyan, mint egy szeretetteljes üdvözlés.
Társas lény, egyedül nem érzi jól magát – sok országban már törvény is előírja, hogy legalább párban kell tartani őket.
Tengerimalacfajták:
A tengerimalacok világa messze nem olyan egyhangú, mint amilyennek elsőre tűnik. Bár mindegyik ugyanahhoz a fajhoz tartozik (Cavia porcellus), a tenyésztők évszázadokon át formálták őket: van, aki mintha frizurát hordana, más mintha állandóan ki lenne vasalva. A legismertebb fajták – külső és jellem szerint:
Simaszőrű (American vagy English)
Leírás: Rövid, egyenletes szőr, sima tapintás.
Jellem: Barátságos, egyszerűen gondozható, kezdők kedvence.
Fun fact: A „klasszikus” tengerimalac – amit a legtöbb ember elképzel, amikor meghallja a nevet.
Rozettás (Abyssinian)
Leírás: Szőrzetét természetes „örvények”, rozetták tarkítják – akár 8-10 is lehet a testén.
Jellem: Kíváncsi, játékos, kissé makacs.
Fun fact: Az örvények helye alapján még kiállításokon is pontozzák!
Hosszúszőrű – Perui (Peruvian)
Leírás: Szőre akár 30 cm hosszúra is megnő, gyakran fedi a szemét is.
Jellem: Nyugodt, elegáns, de nagy gondozást igényel.
Fun fact: A „tengerimalac arisztokrata” – szinte fésülni kell minden nap.
Sheltie (vagy Silkie)
Leírás: Hosszú, hátrafelé simuló szőrzet, nem fedi a fejét.
Jellem: Csendes, nyugodt természetű.
Fun fact: Úgy néz ki, mintha mindig egy divatfotózásról jönne.
Szatén
Leírás: Lehet sima, rozettás vagy hosszúszőrű is, de a szőre szaténfényű, csillogó.
Jellem: Kiegyensúlyozott, de néha érzékenyebb egészségileg.
Fun fact: A fénye miatt gyakran választják kiállításokra – de nem minden országban engedélyezett tenyésztésük.
Texel
Leírás: Göndör, puha, hosszú szőrzet, akár egy bolyhos pamacs.
Jellem: Kedves, játékos, különösen egyedi megjelenésű.
Fun fact: Képzeld el a göndör hajat egy gyapjas kis malacon – ez a Texel.
Coronet
Leírás: Hosszú szőrű, mint a Sheltie, de a homlokán van egy díszes rozettája (koronaszerű).
Jellem: Intelligens, figyelmes, könnyen tanítható.
Fun fact: Nevét a homloki rozettáról kapta – mintha koronát hordana.
Merino
Leírás: Göndör szőr, mint a Texelnek, de a fején rozetta van – a göndör Coronet.
Jellem: Élénk, kíváncsi, de sok gondozást igényel.
Fun fact: A „luxus kategória” – sokat kell vele törődni, de lenyűgöző a megjelenése.
Lunkarya (ritkább)
Leírás: Durvább, nagyon göndör, erősen szálkás hosszú szőrzet.
Jellem: Lassan nő fel, de kivételesen dekoratív.
Fun fact: Skandináviából származik – olyan, mintha gyapjúból lenne.
+1: Fajtán túli különlegesség – Skinny (szőrtelen)
Leírás: Szinte teljesen szőrtelen, csak az orrán és lábain van egy kis pehely.
Jellem: Rendkívül barátságos, melegkedvelő, különleges gondozást igényel.
Fun fact: Sokan ijesztőnek találják elsőre – de igazi szeretetgombóc!
LM
