Kép forrása: pixabay.com
9. SZÁZAD KÖZEPE – A napfényes Alföld peremén, a Tisza és Maros ölelésében egy látszólag egyszerű növény csendben forradalmasította a magyar konyhát – és Szeged gazdaságát. A paprika, amely a 18. század végén még csak egy egzotikus kertészeti különlegesség volt, alig néhány évtized alatt a „vörös arannyá” nőtte ki magát. A város, amely már korábban is ismert volt halászlevéről, halpiacáról és élénk kereskedelméről, új arculatot kapott: a paprikaváros lett belőle.
Szeged éghajlata, különösen a hosszú, meleg és száraz nyarak, ideálissá tették a fűszerpaprika termesztését. Az 1800-as évek első felében a helyi földművesek fokozatosan áttértek a gabonáról és dohányról erre az új növényre, amelyről akkor még nem sejtették, hogy ipari fellendülést is hoz.
A szárított paprikát eleinte csak kézzel őrölték, és főként a paraszti konyha használta, de ahogy nőtt a kereslet, úgy jelent meg az igény a gépi őrlésre, csomagolásra és nagyüzemi feldolgozásra is.
A nagy áttörés – Szeged paprikát visz a világpiacra
Az igazi áttörés az 1870-es évekre tehető, amikor Szegeden megjelentek az első paprikamalmok, köztük a híres Röszkei Paprikamalom és más helyi kisüzemek, amelyek már ipari méretekben kezdték előállítani az őrleményt. A szegedi paprika különlegesen aromás, édes és csípős változatai gyorsan meghódították nemcsak a hazai, hanem a külföldi piacokat is.
A paprika hamarosan a magyar gasztronómia szimbóluma lett. Egy 1900-as évekbeli francia újságíró így írt:
„A magyar konyhát nem lehet elképzelni paprika nélkül – és a paprika nem létezik Szeged nélkül.”
Paprika = pénz és presztízs
A paprikaipar óriási gazdasági fellendülést hozott Szegednek. Az őrlőmalmok mellett feldolgozóüzemek, csomagolók, exportra szakosodott vállalkozások nőttek ki a földből. A paprikaültetvényeken dolgozó családok generációkon át adták tovább a termesztés és szárítás fortélyait.
A paprika nemcsak munkahelyeket teremtett, hanem társadalmi presztízst is hozott. A legsikeresebb termelők és feldolgozók városi polgárokká váltak, palotákban laktak, és részt vettek a város kulturális és közéleti életében is.
Tudomány a fűszer mögött – A C-vitamin felfedezése Szegeden
A paprika jelentőségéhez hozzájárult egy tudományos szenzáció is. 1930-ban Szent-Györgyi Albert, a Szegedi Tudományegyetem kutatója, épp a szegedi paprikából vonta ki először nagy mennyiségben a C-vitamint, amiért később Nobel-díjat kapott. A vörös fűszer így nemcsak gasztronómiai, hanem tudományos értékké is vált.
Napjainkban a szegedi paprika továbbra is védjegy, hungarikum, és a város egyik büszkesége. A Szegedi Paprika Rt., illetve több kisebb családi vállalkozás viszi tovább a hagyományt, és a paprikaültetvények ma is ugyanazzal a napsütéssel érnek, mint 150 éve.
A paprika több mint fűszer: identitás, hagyomány és gazdasági motor Szeged életében. Aki Szegedet meg akarja ismerni, annak nem elég a Dóm téren sétálni – bele kell kóstolnia a paprikába is.
LM
