Családi hírek, érdekességek

A ribizli vagy tudományos nevén Ribes rubrum évszázadok óta hűséges társunk a konyhában, a gyógyászatban, és egyre gyakrabban a kozmetikai iparban is.

A ribizli vad formájában már az ókorban is ismert volt Európa hűvös éghajlatú vidékein, főként a mai Skandinávia, Németország és a Brit-szigetek területén. A 14–15. században jelent meg először a kolostorkertekben, ahol a szerzetesek nemcsak élelmiszerként, hanem gyógynövényként is használták. Kéziratok tanúskodnak arról, hogy a ribizli levelét lázcsillapításra, a bogyóját pedig emésztést segítőként alkalmazták.

A 17. századra a ribizli bekerült a királyi udvarok kertjeibe is, különösen Angliában és Franciaországban. Egyes források szerint XIV. Lajos, a Napkirály is előszeretettel fogyasztotta a belőle készült lekvárt. A nemesítési folyamat ekkor indult be igazán: a cél az volt, hogy nagyobb, édesebb és ellenállóbb bogyók teremjenek.

Magyarországon a ribizli – vagy népies nevén ribiszke – a 18. század végén kezdett elterjedni, főként a hűvösebb, nedvesebb vidékeken: Észak-Magyarországon, a Dunántúl dombvidékein és a Felvidéken. Az 1900-as évek elején már piacokon is rendszeresen árusították, és a háztáji kertek kedvelt növényévé vált. A paraszti háztartásokban lekvár, szörp és savanyúság formájában is megjelent.

A ribizli nemcsak gasztronómiai különlegesség, hanem valóságos vitaminbomba is. Magas C-vitamin-tartalmával (akár 200 mg/100 g) megelőzi sok citrusfélét, és antioxidánsai révén immunerősítő hatással bír. Napjainkban a bioélelmiszerek és természetes étrendkiegészítők piacán is egyre keresettebb.

Ma már a világ több pontján termesztik: Lengyelország, Németország, Oroszország és Magyarország is jelentős exportőrnek számít. Egyre több nemesített fajta létezik, a klasszikus piros mellett a fekete ribizli (amely egy másik fajhoz, Ribes nigrum-hoz tartozik) és a ritkább fehér változat is hódít. A gasztronómiában újra felfedezték: a fine dining éttermek desszertjeiben, húsételek mellé készült mártásokban, vagy akár különleges koktélokban is megjelenik.

Házi ribizli szörp recept

Hozzávalók:

2 kg friss piros ribizli (szárától megtisztítva)
1,2 liter víz
1,5 kg kristálycukor
1 citrom frissen facsart leve
(opcionálisan: 1 csapott teáskanál borkősav vagy citromsav – segít a tartósításban és kiemeli az ízeket)

Elkészítés:

A ribizli előkészítése:
A ribizlit alaposan mosd meg, szemezd le a fürtökről, majd tedd egy nagy lábasba.
Főzés:
Öntsd rá a vizet, és közepes lángon kezdd el főzni. Amikor felforr, főzd további 10-15 percig, amíg a szemek teljesen szétfőnek. Fakanállal időnként törd össze a bogyókat.
Leszűrés:
A főzetet öntsd át egy sűrű szűrőn vagy tiszta textilen (pl. gézlap, muszlin) keresztül egy másik edénybe. Ne nyomkodd túl erősen, különben zavaros lehet a szörp! Hagyj időt, hogy magától lecsöpögjön.
Ízesítés és cukrozás:
A leszűrt levet tedd vissza a tűzre. Add hozzá a cukrot, a citromlevet (és ha használsz, a borkősavat). Forrald fel, majd főzd még 5 percig, míg a cukor teljesen feloldódik.
Palackozás:
Az elkészült, még forró szörpöt töltsd tiszta, sterilizált üvegekbe. Zárd le kupakkal, majd állítsd fejre pár percre (ez vákuumot képez és segít tartósítani).
Tárolás:
Hűvös, sötét helyen (kamrában, pincében) akár 6–12 hónapig is eláll. Felbontás után hűtőben tartsd.