Kép forrása: pexels.com
A szürkehályogról legtöbben időskori szembetegségként gondolkodnak, pedig ritkán csecsemőknél és gyermekeknél is kialakulhat. A gyermekkori szürkehályog azért igényel különös figyelmet, mert nemcsak a látás élességét ronthatja, hanem a látórendszer fejlődését is akadályozhatja. Ha a homályos szemlencse a fejlődés kritikus időszakában nem enged megfelelő képet kialakulni, tartós látáscsökkenés, tompalátás alakulhat ki.
A betegség ritka: brit adatok szerint körülbelül 3–4 gyermek jut 10 000 újszülöttre, akik szürkehályoggal születnek.
Mit jelent pontosan a szürkehályog?
A szem belsejében található szemlencse normál esetben átlátszó. Feladata, hogy a beérkező fényt a retinára fókuszálja. Szürkehályog esetén a lencse részben vagy teljesen elveszíti átlátszóságát, így a fény nem megfelelően jut el a retinához, és a látott kép homályossá válhat.
Gyermekeknél két fő formát különböztetünk meg.
A veleszületett, vagyis congenitalis cataracta már születéskor vagy röviddel azt követően jelen van. A később kialakuló gyermekkori szürkehályog csecsemő-, kisgyermek- vagy gyermekkorban fejlődik ki. Mindkét típus érintheti csak az egyik szemet, de lehet kétoldali is.
Mi okozhat szürkehályogot gyermekkorban?
Az ok sok esetben nem állapítható meg egyértelműen. A veleszületett, kétoldali esetek hátterében azonban gyakran genetikai eltérés állhat. A szürkehályog egyes kromoszóma-rendellenességekhez és öröklődő betegségekhez is társulhat.
Bizonyos, terhesség alatt lezajló fertőzések szintén kapcsolatba hozhatók a veleszületett szürkehályog kialakulásával. Ilyen lehet például a rubeola, a toxoplazmózis, a cytomegalovírus-fertőzés, a bárányhimlő vagy egyes herpeszvírus-fertőzések.
A később kialakuló gyermekkori szürkehályog hátterében állhat többek között szemsérülés, bizonyos anyagcsere-betegség, például galaktozémia, diabetes, illetve egyes szemészeti betegségek vagy korábbi műtétek is.
Milyen jelekre érdemes figyelni?
Csecsemőkorban különösen nehéz észrevenni, hogy a gyermek nem lát megfelelően. Ráadásul egy kisebb lencsehomály kezdetben egyáltalán nem biztos, hogy kívülről látható.
Figyelmeztető jel lehet:
- a gyermek nem követi megfelelően szemével az arcokat vagy tárgyakat;
- egyik vagy mindkét pupilla fehéres, szürkés színűnek tűnik;
- kancsalság alakul ki;
- akaratlan, ismétlődő szemmozgás, úgynevezett nystagmus jelenik meg;
- a gyermek feltűnően rosszul reagál vizuális ingerekre;
- erős fényben vagy vakító környezetben rosszabbul lát.
A fehéres pupilla különösen fontos figyelmeztető tünet, mert nem kizárólag szürkehályog okozhatja. Más, sürgős kivizsgálást igénylő szemészeti betegség – többek között retinoblastoma – is állhat mögötte. Ezért ilyen jel esetén mielőbbi szemészeti vizsgálat indokolt.
Miért számít ennyire az idő?
A gyermek szeme nem egyszerűen egy kisebb felnőtt szem. A látás az élet első éveiben még intenzíven fejlődik, az agy pedig ekkor tanulja meg feldolgozni a szemből érkező képi információt.
Ha az egyik vagy mindkét szemből tartósan rossz minőségű kép érkezik, az agy az érintett szemet kevésbé kezdi használni. Ennek következménye lehet az amblyopia, vagyis tompalátás.
Ezért egy látást jelentősen akadályozó veleszületett szürkehályog esetén nem elegendő egyszerűen évekkel később „megműteni a hályogot”. A megfelelő időben történő kezelés alapvetően befolyásolhatja, hogy milyen látás fejlődik ki később. A korai felismerés és kezelés csökkentheti a tartós látáskárosodás veszélyét.
Hogyan történik a diagnózis?
Újszülöttkorban az egyik legfontosabb vizsgálat a vörös reflex ellenőrzése. Az orvos egy fényforrással megvizsgálja, hogy a szemfenékről megfelelően visszaverődik-e a fény. Ha a reflex hiányzik, gyenge vagy szabálytalan, az felvetheti a szemlencse vagy más szemstruktúrák eltérésének lehetőségét.
Gyanú esetén gyermek-szemészeti vizsgálat következik. Ennek során többek között megvizsgálják a szemlencse homályának méretét és helyét, azt, hogy érinti-e a látótengelyt, valamint felmérik az egyéb szemészeti eltéréseket.
Kétoldali vagy bizonyos típusú veleszületett szürkehályog esetén gyermekgyógyászati, genetikai vagy anyagcsere-vizsgálatra is szükség lehet, mert a szemészeti eltérés egy általánosabb betegség része is lehet.
Minden gyermekkori szürkehályogot meg kell műteni?
Nem.
A kezelés attól függ, hogy a lencsehomály mennyire zavarja a látást és annak fejlődését. Egy kicsi, perifériás vagy a látótengelyt nem érintő homály esetén elegendő lehet a rendszeres szemészeti kontroll.
Ha azonban a cataracta jelentősen akadályozza a látást, általában műtéti kezelésre van szükség. A beavatkozás során az elhomályosodott szemlencsét eltávolítják.
Mi történik a műtét után?
A kezelés nem ér véget a homályos lencse eltávolításával.
A szemnek továbbra is megfelelő optikai korrekcióra van szüksége ahhoz, hogy éles kép alakuljon ki. Ez történhet:
szemüveggel, kontaktlencsével vagy bizonyos esetekben műlencse-beültetéssel.
A műlencse alkalmazásáról a gyermek életkora, a szem állapota és számos más tényező alapján egyénileg dönt a gyermek-szemészeti team. Különösen nagyon fiatal csecsemőknél gyakran kontaktlencsével vagy szemüveggel történik kezdetben a látás korrekciója.
A másik kulcsfontosságú feladat a tompalátás kezelése. Egyoldali szürkehályog esetén például szükség lehet a jobban látó szem meghatározott ideig történő takarására annak érdekében, hogy az agy az operált szemet is használja.
Ez sokszor hosszú éveken át tartó együttműködést kíván a gyermektől, a családtól és a kezelőorvostól.
Milyen szövődmények fordulhatnak elő?
A gyermekkori szürkehályog műtéte ma általában eredményesen végezhető, ugyanakkor a gyermekeket hosszú távon követni kell.
Lehetséges szövődmény többek között a gyulladás, fertőzés, a látótengely újbóli elhomályosodása, retinaleválás, műlencsével kapcsolatos probléma, illetve másodlagos glaucoma, azaz zöldhályog kialakulása.
A glaucoma akár évekkel a beavatkozás után is jelentkezhet, ezért a rendszeres szemészeti ellenőrzés később is fontos.
Milyen látásra számíthat a gyermek?
Erre nincs minden gyermekre érvényes válasz.
A végleges látás függ többek között attól, hogy:
mikor alakult ki a szürkehályog, egy- vagy kétoldali-e, mennyire volt sűrű a lencsehomály, mennyi ideig akadályozta a látást, mikor történt a kezelés, kialakult-e tompalátás, illetve vannak-e egyéb szemészeti vagy általános betegségek.
Különösen egyoldali veleszületett szürkehályognál lehet komoly kihívás a jó látás kialakítása, mert az agy nagyon gyorsan előnyben részesítheti az egészségesebb szemet.
Ugyanakkor a korai felismerés, a megfelelő időben elvégzett kezelés, az optikai korrekció és a következetes tompalátás-kezelés jelentősen javíthatja a látásfejlődés esélyeit.
Nem egy „időskori betegség kicsiknél”
A gyermekkori szürkehályog kezelésének célja nem pusztán az elhomályosodott szemlencse eltávolítása. A legfontosabb feladat az, hogy a fejlődő látórendszer időben megfelelő minőségű képet kapjon.
Ezért gyermekkorban egy látszólag apró szemészeti eltérésnek is sokkal nagyobb jelentősége lehet, mint felnőttkorban.
Ha egy szülő fehéres pupillát, kancsalságot, szokatlan szemmozgást vagy látási problémára utaló viselkedést észlel, nem érdemes kivárni. A gyermek-szemészeti vizsgálat segíthet tisztázni, hogy ártalmatlan jelenségről vagy kezelést igénylő eltérésről van-e szó.
Fontos: a cikk általános egészségügyi tájékoztatást szolgál, és nem helyettesíti a gyermek-szemészeti vizsgálatot, diagnózist vagy személyre szabott orvosi tanácsot.
LM
