Csipkebogyólekvár házias recept

A csipkebogyó, más néven vadrózsa termése, már az ókori civilizációkban is ismert volt. A görögök és rómaiak szent növényként tisztelték, afrodiziákumnak, gyógyírnak, sőt, mágikus védelemnek tartották. A középkorban a kolostori gyógyászat aranykorában vált igazán népszerűvé: a szerzetesek csipkebogyó-főzetekkel enyhítették a megfázást és erősítették a szervezetet a hosszú, hideg telek alatt.

Bár a népi gyógyászat sosem felejtette el, a modern tudomány csak a 20. század közepén kezdte komolyan venni a csipkebogyót. Kutatások kimutatták, hogy C-vitamin-tartalma többszöröse a narancsnak, és tele van antioxidánsokkal, flavonoidokkal, gyulladáscsökkentő vegyületekkel. A második világháború idején például Nagy-Britanniában a csipkebogyó volt a legfontosabb C-vitamin-forrás a citrusimport akadozása miatt.

Manapság a csipkebogyó újra reneszánszát éli. Nemcsak teák formájában tért vissza az otthonokba, hanem lekvárokban, szörpökben, vitaminos kapszulákban és natúr kozmetikumokban is. A modern ember újra felfedezi azt, amit elődeink mindig is tudtak: a természet gyakran egyszerű, mégis rendkívül hatékony megoldásokat kínál.

A csipkebogyó története nemcsak a gyógyításról szól, hanem a kultúránkról, a természethez fűződő kapcsolatunkról, és arról a lassan feledésbe merülő bölcsességről, amelyet generációk adtak tovább egymásnak. A bokor ott áll a mező szélén, nem hivalkodik – de aki tudja, mit keres, annak kincset rejt.

A házias recept

A jó csipkebogyólekvár már az erdőszélen elkezdődik. A bogyók akkor a legédesebbek, amikor az őszi dér már megcsípte őket – ettől lágyabb lesz az ízük, és könnyebben feldolgozhatók. Ha saját kezűleg szedjük, kesztyű és türelem legyen nálunk. Sok kell belőle: egy kis üveg lekvárhoz is akár fél kiló bogyóra szükség lehet.

Hozzávalók (kb. 4 kis üveghez):

• 1 kg csipkebogyó (tiszta, szár és virágmaradvány nélkül)

• kb. 700–800 ml víz

• 30–40 dkg cukor (ízlés szerint, a bogyó édességétől függően)

• 1 evőkanál friss citromlé

• esetleg: egy kis vanília vagy fahéj (ha karakteresebb ízt szeretnénk)

Elkészítés:

1. Áztatás & főzés
A megtisztított bogyókat tedd egy nagy lábasba, öntsd fel vízzel, hogy épp ellepje, majd főzd kb. 40–50 percig, amíg teljesen megpuhulnak.

2. Passzírozás – a türelem próbája
Ez a folyamat a lekvárkészítés lelke. A puha bogyókat szitán vagy passzírozón át kell törni, hogy a mag és a szőrös belső rész ne kerüljön bele a lekvárba. Ez hosszadalmas, de megéri: az így nyert sűrű, narancsvörös pép lesz az alapod.

3. Ízesítés és főzés
Add a püréhez a cukrot és a citromlevet. Forrald fel, majd kis lángon főzd kb. 20–30 percig, amíg a kívánt állagot el nem éri. Ha sűrűbb lekvárt szeretnél, főzd tovább. Fűszerezheted egy csipet fahéjjal vagy vaníliával – de a csipkebogyó önmagában is elég karakteres.

4. Üvegbe zárás
A lekvárt forrón töltsd előkészített, steril üvegekbe. Zárd le, és állítsd fejre 5 percre, majd hagyd kihűlni. Sötét, hűvös helyen akár egy évig is eláll ha el nem fogy előbb.

A csipkebogyólekvár nem harsog a cukortól, nem ragad a nyelvre. Ez a lekvár a lassú reggelek lekvárja. Egy szelet vajas kenyéren, gőzölgő teával, háttérben halk zene és egyszer csak érzed: valaki nagymamásan megsimogatja a lelked.

LM