
Kép forrása: pexels.com/Alina Matveycheva
„Az anyák szeretete a világ legősibb és legerősebb ereje.” – tartja a mondás, s valóban: kevés ünnep bír olyan mély érzelmi jelentéssel, mint az anyák napja.
Egy amerikai nő szívből jövő mozgalma
Az anyák napja, ahogy ma ismerjük, nem ősi, hanem viszonylag modern ünnep. Az Egyesült Államokból indult útjára a 20. század elején, méghozzá egy elkötelezett nő, Anna Jarvis nevéhez fűződik. Jarvis 1905-ben veszítette el édesanyját, és az ő emlékére, valamint minden édesanya tiszteletére indította el mozgalmát. A cél az volt, hogy legyen egy hivatalos nap, amikor az anyák önfeláldozó szeretetét elismerik.
Jarvis 1908-ban tartotta meg az első hivatalos megemlékezést, a nyugat-virginiai Grafton városában. A kezdeményezés gyorsan népszerűvé vált, és 1914-ben Woodrow Wilson amerikai elnök hivatalosan is elrendelte, hogy május második vasárnapján ünnepeljék meg az anyák napját országszerte.
A mozgalom iróniája
Érdekesség, hogy Anna Jarvis maga később elhatárolódott az ünneptől. A kereskedelmi szféra ugyanis hamar felismerte az alkalomban rejlő lehetőséget, és az anyák napja virág-, édesség- és üdvözlőlap-áradatba fulladt. Jarvis úgy érezte, az eredeti szándék – a személyes, szívből jövő elismerés – háttérbe szorult, és élete végén már az ünnep ellen kampányolt.
Magyarországon is meghonosodott
Hazánkban az anyák napja némileg más úton érkezett meg. Az ünnep hivatalosan az 1920-as évek végén honosodott meg Magyarországon, elsősorban a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt kezdeményezésére. Az első ünnepségeket 1925-ben tartották meg, majd 1928-tól már az iskolai tanrend része lett az anyák napi megemlékezés.
Túl a virágcsokron
Ma az anyák napja a világ számos országában az egyik legszemélyesebb és legmeghittebb ünnep – a gyermekek verssel, virággal, öleléssel és figyelemmel mondanak köszönetet az anyai szeretetért. De miközben minden év májusának második vasárnapján megajándékozzuk édesanyáinkat, talán érdemes emlékeznünk Anna Jarvis eredeti szándékára: az ünnep lényege nem a vásárlás, hanem az őszinte, emberi hála.
LM





