Kép forrása: pexels.com
Egy családtag halála nemcsak érzelmileg megterhelő, hanem jogi és vagyoni kérdéseket is azonnal felszínre hoz. Ilyenkor sokan szembesülnek először azzal, hogyan működik valójában az öröklési sorrend, ki jogosult a hagyatékra, és mi történik akkor, ha az elhunyt nem hagyott végrendeletet. A magyar Polgári Törvénykönyv részletesen szabályozza az öröklés rendjét, éppen azért, hogy a hozzátartozók között a lehető legkevesebb legyen a bizonytalanság és a vita.
Az öröklési sorrend azt határozza meg, hogy végrendelet hiányában kik és milyen arányban örökölnek az örökhagyó után. Törvényes öröklésre akkor kerül sor, ha az elhunyt nem készített végintézkedést, ha a végrendelet nem terjed ki a teljes vagyonra, vagy ha annak egy része érvénytelen. A jog logikája egyszerű: mindig a legközelebbi családtagok kerülnek előre a sorrendben, és csak akkor lépnek be távolabbi rokonok, ha közelebbi örökös nincs vagy nem örökölhet.
A törvényes öröklés első helyén a leszármazók állnak. Ha az örökhagyónak gyermekei vannak, ők válnak elsődleges örökössé. Amennyiben házastárs is él, a vagyon megoszlik az özvegy és a gyermekek között. A főszabály szerint a gyermekek és a túlélő házastárs egyenlő arányban örökölnek, ugyanakkor az özvegyet külön védelem illeti meg: holtig tartó haszonélvezeti jogot szerez az utolsó közösen lakott lakáson és annak berendezési, felszerelési tárgyain. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek tulajdonossá válnak, de az ingatlant az özvegy használhatja élete végéig.
Ha nincs gyermek, az öröklési sorrendben a házastárs szerepe válik meghatározóvá. A jog három tipikus helyzetet különít el. Ha lennének ugyan leszármazók, az özvegy egyrészt haszonélvezetet kap a közösen lakott lakáson, másrészt egy gyermekrésznek megfelelő tulajdont a hagyaték többi részéből. Ha viszont nincs leszármazó, de élnek a szülők, akkor a túlélő házastárs örökli a közösen lakott lakást és a hagyaték felét, míg a másik felén a szülők osztoznak egyenlő arányban. Amennyiben sem gyermek, sem szülő nincs vagy nem örökölhet, a házastárs egyedül örökli a teljes hagyatékot.
Az öröklési sorrend következő lépcsője a szülők öröklése. Ez akkor kerül elő, ha az örökhagyó után sem leszármazó, sem házastárs nem maradt. Ilyenkor a szülők fejenként egyenlő részben örökölnek. Ha valamelyik szülő kiesik, a helyébe annak leszármazói lépnek, hasonlóan ahhoz, ahogyan a gyermek helyén is a saját leszármazó örökölhet. Ha ilyen személy sincs, akkor a másik szülő vagy annak ága válik jogosulttá.
Ha sem gyermek, sem házastárs, sem szülő nem örökölhet, a törvény tovább halad a rokoni körben. Ilyenkor a testvérek, féltestvérek, majd a nagyszülők és azok leszármazói következnek. Amennyiben nincs olyan személy, aki törvény alapján örökölhetne, végső örökösként az állam lép be. Belföldi ingatlan esetében a gyakorlatban az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat válik törvényes örökössé.
Fontos különbséget tenni a törvényes öröklési sorrend és a végrendelet között. Ha van érvényes végrendelet, az megelőzi a törvényes rendet, feltéve, hogy megfelel a Polgári Törvénykönyv formai előírásainak. Ilyen lehet a saját kézzel írt és aláírt végrendelet, a két tanú előtt aláírt magánvégrendelet, vagy a közjegyzőnél letétbe helyezett irat. Több lapból álló végrendelet esetén minden oldalt sorszámozni kell, különben az érvényesség kérdésessé válhat.
Végrendelet esetén sem lehet azonban teljesen kizárni a legközelebbi hozzátartozókat. Őket a törvény kötelesrész címén védelemben részesíti. Kötelesrész illeti meg az örökhagyó leszármazóit, házastársát és szüleit, ha egyébként törvényes örökösök lennének. A kötelesrész mértéke a törvényes örökrész egyharmada, amelyet a hagyaték tiszta értéke és az életében adott ajándékok figyelembevételével kell kiszámítani. Az igény öt év alatt évül el.
Az öröklési sorrend gyakorlati alkalmazása a közjegyző előtt zajló hagyatéki eljárásban történik. A közjegyző feltárja a családi kapcsolatokat, vizsgálja a végrendeletet, valamint számba veszi az ingó és ingatlan vagyont. Ha vita alakul ki az örökösök között, az ideiglenes hagyatékátadó végzés kézbesítésétől számított harminc napon belül lehet bírósághoz fordulni.
A tapasztalat szerint sok félreértés él az öröklési sorrend körül. Gyakori tévhit, hogy az élettárs automatikusan örököl, holott erre csak végrendelet vagy közös tulajdon esetén van lehetőség. Szintén sokan gondolják, hogy a szülők mindig jogosultak az örökségre, pedig csak akkor, ha nincs gyermek vagy házastárs. Végül nem ritka az sem, hogy az állam öröklési szerepét alábecsülik, pedig ha nincs más jogosult, a vagyon végső soron valóban az államra vagy az önkormányzatra száll.
LM
