Kép forrása: pixabay.com
A mai Pizzo városának helyén már az ókori görögök is kikötőt építettek, de a település igazi fejlődése a középkorban indult meg. Az elnevezés – „Pizzo” – valószínűleg a latin „pizzu”, vagyis sziklaszirt szóból ered, utalva a város rendkívüli fekvésére: meredek, a tenger fölé nyúló partfalakra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az olasz csizma nyugati partvidékére.
A város nem tartozott a legnagyobb vagy legismertebb déli itáliai települések közé, de stratégiai fekvése miatt sokszor került a történelem sodrába. Erődöt emeltek itt, kolostorokat alapítottak, és Pizzo hamar jelentőségteljes, ha nem is hatalmas várossá vált Calabria történelmében.
1815: Egy király partra száll – és soha nem tér vissza
Pizzo neve örökre bevésődött az európai történelembe 1815. október 13-án.
Ekkor zajlott le a város legismertebb – és legrendkívülibb – eseménye: Joachim Murat, Napóleon sógora, a nápolyi királyság trónját birtokló francia marsall itt szenvedett végzetes vereséget… de nem csatában, hanem a nép és a történelem ítélőszéke előtt.
Murat Napóleon bukása után száműzetésbe kényszerült. Vissza akarta szerezni trónját, és titokban partra szállt Calabriában egy maroknyi hű katonával. Abban reménykedett, hogy a nép, akiket korábban uralkodóként vezetett, mellé áll. De Pizzóban nem várták hősként. Elfogták, és a város kis erődjébe, a mai Castello Muratba zárták.
Nem volt hosszú tárgyalás. Néhány nap múlva kivégezték – a vár udvarán, egy kopott fal tövében, amely ma már emléktábla mögött őrzi a golyók nyomát. Murat utolsó levele feleségének, Caroline Bonaparte-nak, megrázó és emberi dokumentum. Ebben nem trónkövetelőként, hanem férjként és apaként búcsúzik. A levél ma is olvasható a kastély múzeumában, Murat utolsó hálóhelyének rekonstrukciója mellett.
Pizzo innentől kezdve nemcsak egy város, hanem egy történelmi emlékhely is lett – egy olyan pont a térképen, ahol a napóleoni idők sorsa végleg eldőlt.
A város, ami újraértelmezte önmagát
A 19. század végén és a 20. század elején Pizzo lassan visszatért a mindennapi életbe. A város megmaradt halászfalunak, ahol az emberek főként a tengerből éltek. A gazdasági fejlődés lassú volt, és sok calabriaihoz hasonlóan a pizzóiak közül is sokan kivándoroltak – főként az Egyesült Államokba és Argentínába – a jobb élet reményében.
Ám a város közössége mindig is ragaszkodott a saját identitásához, a hagyományaihoz, az ünnepeihez – és a konyhájához. A pizzói konyha a calabriai gasztronómia egyik kis ékszerdoboza: erőteljes ízek, friss tenger gyümölcsei, házi tészták, és természetesen... a fagylalt.
A Tartufo di Pizzo – a fagylalt, ami történelmet írt
Ha Pizzo múltja Murat kivégzéséhez kötődik, akkor a város jelene és jövője kétségkívül a Tartufo di Pizzóhoz. Ez az 1950-es években született fagylaltkülönlegesség nemcsak a város büszkesége, hanem egész Calabria egyik legkeresettebb exportcikke is – legalábbis kulináris értelemben.
A legenda szerint a Gelateria Dante cukrászai egy nyári esküvőre készültek, amikor rájöttek, hogy nem áll rendelkezésre elég fagylaltkehely. Improvizálniuk kellett. Így született meg a kézzel formált fagylaltgolyó: belsejében forró csokoládéval, kívül kakaóporral borítva. A vendégek el voltak ájulva – és azóta is minden nyáron ezrek állnak sorban, hogy ugyanebből a receptből kóstolhassanak.
Ma a tartufo védett hagyományos termék (PAT), amit csak azok a cukrászdák nevezhetnek így, amelyek Pizzóban, hagyományos módon készítik. A Bar Ercole, a Chez Toi vagy a Dante név mára fogalommá vált. A turisták pedig nemcsak a fagylalt miatt jönnek, hanem azért az élményért is, amit csak Pizzóban kaphatnak meg: egy kis tér, egy tengeri szellő, egy desszert – és egy szelet történelem.
Pizzó, Calabria rejtett gyöngyszeme látnivalók:
Castello Murat – Egy vár, ahol a történelem szó szerint golyónyomot hagyott
Pizzo egyik legismertebb látványossága kétségtelenül a Castello Murat, azaz a Murat-vár. Nem egy óriási, tornyos középkori erődítmény, sokkal inkább egy masszív, kompakt, szinte szerény várfal, amely inkább tartalmat, mint díszítést kínál. De ne hagyjuk magunkat megtéveszteni.
Itt zajlott le 1815-ben Joachim Murat, a nápolyi király utolsó napja. A vár udvarán végezték ki, és a falon ma is láthatóak azok a golyónyomok, amelyek egy letűnt kor uralkodóját örökre elnémították. A kastély ma múzeumként működik, ahol betekinthetünk Murat börtöncellájába, elolvashatjuk utolsó levelét, és elmerülhetünk a napóleoni idők vérrel írt történelmében. Ez nem egyszerűen egy kastély. Ez egy dráma színhelye.
San Giorgio templom – A hit, ami átvészelt évszázadokat
Pizzo főterén áll a város másik jelképe, a San Giorgio templom, amely már a 16. század óta szolgálja a híveket. Nem egy díszes katedrális, inkább szelíd és időtálló. A homlokzata barokkos, belül pedig meglepően tágas, arányosan egyszerű, mégis megnyugtató.
Itt található Joachim Murat szobra is – méltóságteljesen áll a templomban, mintha nem is egy trónfosztott, kivégzett király lenne, hanem egy mártír, akit az utókor megértett, ha már megmenteni nem tudott.
Piazza della Repubblica – A tér, ahol minden történik
Pizzóban nincs belváros – a főtér maga a város szíve. A Piazza della Repubblica minden utak kereszteződése. Itt játszanak a gyerekek, itt ülnek ki az idősek beszélgetni, itt csattannak a reggeli csészék, és itt olvad el az első kanál tartufo fagylalt. A tér egyik oldalán áll a San Giorgio templom, a másikon elegáns kávézók és fagylaltozók sora.
Innen indulnak a keskeny, macskaköves utcák, amelyeken végigsétálva az ember egy régi világba csöppen. Mosott ruhák lengenek az erkélyeken, kovácsoltvas kapuk mögött rejtett kertek, az illatok pedig – bazsalikom, kávé, sós tengeri szél – mind összeolvadnak egyetlen emlékké.
Chiesetta di Piedigrotta – A tengerbe vájt templom
Ha van látványosság, amely valóban páratlan az egész világon, az a Piedigrotta-templom. Ez a kőbe vájt kápolna a város határában, közvetlenül a tengerparton található. A legenda szerint egy hajótörött nápolyi legénység építette hálából, hogy túlélték a vihart – a sziklába faragott oltárral és szobrokkal.
A 19. és 20. század során egy helyi szobrászcsalád – a Barone család – több generáción át faragott ide vallási jeleneteket, szenteket, angyalokat és egy egész sziklába álmodott világot. A természet és az emberi kéz közös alkotása ez, ahol a párás tengeri levegő és a kőillat egyszerre áldott és balzsamos.
Tirrén-tenger partjai – Ahol a naplemente a főszereplő
Pizzót nem lehet elhagyni anélkül, hogy ne sétálnánk le a tengerpartra. A kis kikötő, a sétány és a kavicsos strand tökéletes helyszín egy esti séta vagy egy korai reggeli fürdőzés számára. A naplemente narancsszínre festi a házak falát, a távolban feltűnik Stromboli szigete – és hirtelen úgy érezzük, megállt az idő.
A város ezen az oldalon mutatja meg igazán mediterrán arcát. Itt már nem a történelem suttog, hanem a természet beszél: hullámok, sirályok, szél és nap.
Egy város, ami többet ad, mint amit ígér
Pizzóban nem találunk világcsodákat, nincsenek óriási paloták vagy turistahadakat vonzó attrakciók. De minden kis kő, minden szűk sikátor, minden templom, minden fagylaltos tál egy olyan történet részese, amelyet csak itt élhetünk át.
Ez egy város, ahol a múlt él, a jelen nyugodt, a jövő pedig finom ízű. Egy hely, ahol egy kivégzett király története és egy desszert mítosza együtt élnek – a tengerrel, az emberekkel, és a csenddel.
