Fenntartható az élelmiszer-előállítás?

A fenntarthatóság napjaink egyik legfontosabb fogalma, különösen az élelmiszer-előállítás területén. A fenntarthatóság lényege, hogy a jelenlegi igényeket úgy elégítsük ki, hogy közben ne veszélyeztessük a jövő generációk lehetőségeit. Ez azt jelenti, hogy a termelés során törekedni kell a természeti erőforrások takarékos használatára, a környezet terhelésének csökkentésére és a hulladék minimalizálására. A fenntarthatósághoz szorosan kapcsolódik az ökológiai lábnyom fogalma. Ez azt mutatja meg, hogy egy ember, vállalat vagy iparág mekkora mennyiségű természeti erőforrást használ fel, és mennyi területre lenne szükség a felhasznált erőforrások megújulásához, illetve a keletkező hulladék feldolgozásához. Az élelmiszeripar esetében ez különösen fontos, hiszen az ágazat jelentős energia-, víz- és alapanyag-felhasználással jár.

Ne pazaroljunk! Nem csak a pénztárcánknak ártunk vele

Világszinten az élelmiszeripar jelentős környezeti hatással bír. A becslések szerint az emberiség által megtermelt élelmiszerek mintegy 30%-a - körülbelül 1,3 milliárd tonna - kárba vész, vagy hulladékká válik évente. Ez a veszteség nemcsak gazdasági probléma, hanem komoly környezeti terhelést is jelent, hiszen az élelmiszer-hulladék a globális üvegházhatású gázkibocsátás 8-10%-áért felelős.

Az élelmiszer-előállítók sokféleképpen járulhatnak hozzá a fenntarthatóbb működéshez. Az egyik legfontosabb terület a melléktermékek és hulladék mennyiségének csökkentése. A feldolgozás során keletkező anyagok - például gyümölcshéjak, magok vagy gabonamaradványok - gyakran újrahasznosíthatók, például takarmányként, komposztként vagy akár új élelmiszer-alapanyagként. Egyes becslések szerint a feldolgozóipari hulladék mintegy 30%-át már ma is új termékek előállítására használják fel.

A fenntartható működés másik kulcsa az energiahatékonyság. Az élelmiszer-feldolgozó ipar a globális ipari energiafelhasználás jelentős részét adja - egyes becslések szerint körülbelül 17%-át. Modern technológiákkal és hatékonyabb berendezésekkel akár 30%-kal is csökkenthető az energiafogyasztás. Ebben szerepet játszhatnak a megújuló energiaforrások - például a napenergia - alkalmazása is. Különösen fontos az energiahatékony hűtés az élelmiszeriparban. A hűtési rendszerek akár az energiafelhasználás felét is kitehetik egy üzemben, ezért a jól szigetelt hűtőkamrák és a korszerű berendezések jelentős energiamegtakarítást eredményezhetnek.

Ne mutogassunk, cselekedjünk!

Azt tudatosítanunk kell magunkban, hogy fogyasztóként nekünk is feladatunk van az élelmiszer-előállítás és élelmiszer-ellátás fenntarthatóságára vonatkozóan is. Amellett, hogy amennyiben van rá módunk, például a saját konyhánkban is érdemes energia-takarékos berendezéseket használni, törekedhetünk is bizonyos szempontok betartására. Például, hogy helyi, szezonális termékeket részesítsünk előnyben, amivel csökkentjük a szállításból adódó ökológiai lábnyomot. Törekedjünk a tudatos tervezésre, heti menü összeállításával és bevásárlólista használatával minimalizálva az élelmiszerpazarlást. Vásárláskor részesítsük előnyben a csomagolásmentes vagy környezetbarát csomagolású termékeket, és használjunk saját, többször használatos szatyrokat, kosarakat, dobozokat - mondta Dr. Németh Csaba, élelmiszer-mérnök, c. egyetemi tanár.

Az élelmiszeripar jelentős vízfelhasználással is jár. A feldolgozóipar a globális ipari vízfelhasználás mintegy 15-22%-os értékéért felelős, és egy tonna feldolgozott élelmiszer előállításához átlagosan 5-10 m³ vízre lehet szükség. A felhasznált víz nagy része tisztításra és mosásra szolgál, majd szennyvízként keletkezik. A korszerű vízkezelési rendszerek azonban lehetővé teszik, hogy a feldolgozó üzemek a víz egy részét megtisztítsák, és újra felhasználják, ami akár 20-50% vízmegtakarítást is eredményezhet.

A vízmegtakarítással, vízpazarlással kapcsolatban bőven élnek tévhitek. Sokszor emlegetik, hogy ha nem eszel egy adag bélszínt, azzal egy heti zuhanyzás vízmennyiségét lehet megspórolni. Ez azonban nincs így! A gondolat abból a téves feltételezésből indul ki, hogy egy szarvasmarha mennyi vizet fogyaszt. Azonban, ha az állat legel, akkor trágyával, vizeletével táplálja a növényeket közvetlenül. Ha istállóban áll, az alom szívja fel, és azt juttatják ki, így ez a folyadék nem veszteség, hanem értékes erőforrás - folytatta Dr. Németh Csaba.

A fenntarthatóság szempontjából a már említett csomagolás kérdése is kulcsfontosságú. A világ műanyag hulladékának jelentős része az élelmiszer-csomagolásból származik, ezért egyre több gyártó törekszik lebomló vagy könnyen újrahasznosítható csomagolóanyagok használatára.

Visszatérő jószokások

Érdekes, hogy szinte ciklikusan változtatjuk a szokásainkat. Valamilyen szempont szerint elhagyjuk a megszokottat, hogy pár évtized múlva visszahozzuk. Sokak fejében visszhangozhatnak azok a mondatok, amelyben a műanyag elterjedésében az esőerdők megmegmeneküléséről beszéltek, egy olyan korszakról, amiben a fára, mint sok eldobható tárgy alapanyagára már nem lesz szükség. Ma meg a szinte megfordult tendenciákat látjuk. A soha le nem bomló műanyagot, eldobható evőeszközöket, szívószálakat fából és papírból készültekre cseréljük. A kényelmi szempontból verhetetlen polietilén zacskók helyett pedig újra kosárral járunk a boltokba a fenntarthatósági kérdéseket szem előtt tartva - egészítette ki gondolatait Dr. Németh Csaba.

Összeségében fontos hangsúlyozni, hogy a fenntarthatóság nemcsak a termelők felelőssége. A fogyasztók döntései is jelentős hatással vannak a rendszerre. Tehát mi is felelősek vagyunk a fenntarthatóságért. Sok tartós élelmiszer például a minőségmegőrzési idő lejárta után is biztonságosan fogyasztható, ezért nem feltétlenül szükséges azonnal kidobni. Hasonlóképpen, a boltban sem mindig kell a polcról a legfrissebb terméket választani: ha néhány napon belül elfogyasztjuk, a korábban kihelyezett termékek is teljesen megfelelőek. A fenntartható élelmiszer-előállítás a termelők és a fogyasztók közös felelőssége. Ha mindkét oldal tudatosabban hoz döntéseket - kevesebb hulladékkal, hatékonyabb energia- és vízhasználattal -, jelentősen csökkenthető a környezet terhelése, miközben az élelmiszer-ellátás hosszú távon is biztosítható.

LM