Kép forrása: pixabay.com
A pisztácia valaha különleges keleti csemege volt, mára viszont a globális gasztronómia egyik legnagyobb sztárjává vált. Ezt a kicsi, smaragdzöld magot ma már nemcsak süteményekben, hanem lattékban, fagyikban, tésztákban, krémekben, sőt, dizájntárgyak és ruhadarabok divatszíneiben is viszontlátjuk. De hogyan vált a pisztácia világméretű trenddé, és miért beszél mindenki róla – Tokiótól Párizsig, Budapestig?
A pisztácia: ősi csemege, modern ikon
A pisztácia eredete a Közel-Keletre és Közép-Ázsiába nyúlik vissza: már időszámításunk előtt 7000-ben is fogyasztották. Az ókori Perzsiától kezdve a Római Birodalomig különleges státuszt élvezett, később a Mediterráneumban terjedt el, de igazán nagy hírnevet Szicília hozott neki. Bronte városa – az Etna lábánál – a világ egyik legismertebb pisztáciatermő vidéke, mondhatjuk, hogy a pisztáciatermesztés fővárosa, ahol a vulkáni talaj, a napsütés és a kézi feldolgozás különösen intenzív, aromás, smaragd színű termést ad. Innen származik a híres DOP-minősítésű „Pistacchio Verde di Bronte”, amely ma is prémium alapanyagként szerepel a gasztronómiában.
A pisztácia régen luxuscsemege volt, ma viszont világszerte az egyik legkeresettebb alapanyag a prémium gasztronómiában. Az olasz cukrászok és séfek annyira tisztelik ezt az alapanyagot, szinte aranyként tekintenek rá, hogy a pisztácia nemcsak édes krémként, hanem sós fogásokban is feltűnik: pesztók, mortadellák, sajtok és gourmet tészták ízesítőjeként is új életre kelt.
Pisztáciatrendek a világ körül
Az elmúlt évtizedben a pisztácia újra felfedezése zajlik. Az utóbbi években a pisztácia egyenesen popkulturális ikonná vált az éttermek, kávézók és cukrászdák, pékségek világában. A gasztrotrendekért rajongó közönség figyelmét először a pisztáciás fagyi és tiramisu hódította meg Olaszországban, majd futótűzként terjedt tovább. Párizstól Dubajon át Tokióig mindenhol sorban állnak minden pisztáciás édességért a desszertrajongók - a pisztáciás macaron, mochi, éclair és cheesecake már rég nem különlegesség, hanem must have, kötelező elem. Egy magára valamit is adó hely biztosan felvesz a repertoárba valami pisztáciás dolgot. A TikTok és az Instagram pedig csak ráerősített a trendre: a legnagyobb őrületet persze a dubai csoki hozta, de a pisztáciazöld szín mára nemcsak az édességekben, hanem latte artban, azaz a művészi kávékészítésben, sőt divatkiegészítőkben is megjelent.
Magyarországon is már elindult pár éve a nagy pisztáciaboom: egyre több helyen jelenik meg a valódi pisztáciával készült termék, de azért nem minden zöld arany, ami fénylik. A pisztáciás croissant például néhány éve még igazi különlegességnek számított – ma viszont szinte minden trendérzékeny pékség és kávézó kínálatában megtalálható, de csak kevés az olyan hely, ahol valóban komolyan veszik az alapanyagot. A belvárosi Grumpy Budapest például saját pisztáciás croissant-ját igazi, 45%-os olasz pisztáciapasztával készíti – hígítás, kompromisszum és mesterséges aroma nélkül. Az eredmény? Selymes, telt íz, amely megidézi Szicíliát – egy omlós, friss croissant belsejében, egy kis friss málna kíséretében.
A Grumpy egyébként is egész napos brunchot kínál, specialty kávékkal és kreatív reggelikkel, ahol a pisztáciás croissant csak a belépő a kulináris élmények világába. Budapest gasztrotérképén egyre több ilyen hely jelenik meg, ahol a pisztácia, úgy tűnik, velünk marad.
A pisztácia tehát ma már jóval több, mint egy alapanyag. Stílus, minőség és érzékiség szimbóluma lett az édességek világában, nemcsak desszertként, de életérzésként is jelen van. Akár egy gelato Rómában, egy macaron Párizsban, vagy egy croissant Budapesten, a pisztáciás élmény mostanra világszerte utolér. És ha igazán jól van elkészítve, akkor nemcsak trendi, hanem valóban megéri a hype-ot, no meg az elfogyasztásával bevitt néhány pluszkalóriát.
LM
