Kép forrása: freepik.com
Emlékszel még arra az időre, amikor a videotékában hosszú percekig böngészted a kazettákat, és titokban abban reménykedtél, hogy a kiszemelt akciófilmet már visszahozták? Amikor pedig végre sikerült megszerezni, az első dolgod az volt, hogy megnézd: visszatekerték-e rendesen a szalagot.
A technológia azóta hatalmasat lépett előre, a VHS-korszak mégis újra divatba jött – legalábbis ami a filmeket illeti. A 90-es évek mozisikerei ma ismét reneszánszukat élik a streamingplatformokon, és sokan szívesebben választják ezeket, mint a legújabb szuperprodukciókat.
De vajon csak a nosztalgia beszél belőlünk, vagy ezek a filmek valóban tudnak valami olyasmit, amit a mai alkotások már ritkábban adnak meg?
A digitális zaj előtti békeidők
A 90-es évek filmjeinek különleges hangulatát gyakran az úgynevezett „analóg bájjal” magyarázzák. A történetek szereplői még nem éltek állandó online kapcsolatban, nem volt zsebükben okostelefon, amely egyetlen kereséssel megoldja a problémákat. Ha valaki eltévedt, tényleg eltévedt, és ha nem ért oda időben egy találkozóra, nem tudta egy gyors üzenettel elintézni a helyzetet.
Ez a fajta korlátozott kapcsolattartás a filmek világában is nagyobb feszültséget teremtett. A szereplőknek valóban jelen kellett lenniük egymás életében, a konfliktusok pedig személyesen zajlottak le.
A mai, összekapcsolt világunkból visszanézve ez a lassabb tempó és a valódi emberi jelenlét szinte különleges élménynek hat, talán éppen ezért olyan vonzó újra.
Karakterek, akik hús-vér emberek (még ha terminátorok is)
Sokan úgy érzik, a mai nagy költségvetésű filmek gyakran a látványra építenek, és a digitális trükkök időnként háttérbe szorítják a történetet és a karaktereket. A 90-es évek klasszikusai ezzel szemben többnyire erős, emlékezetes szereplőkre épültek. Legyen szó a Ponyvaregény különc figuráiról, a Micsoda nő szerethető karaktereiről vagy a Mátrix ikonikus hőseiről, ezek a filmek elsősorban az emberekről szóltak.
A korszak akcióhősei sem voltak sérthetetlenek. A Drágán add az életed főszereplője, Bruce Willis rendesen megizzadt, míg elért a küldetés végére és éppen ezért tűnt valóságosnak. Ez az esendőség ma is közelebb hozza hozzánk ezeket a figurákat: nem legyőzhetetlen szuperlényeket látunk, hanem olyan embereket, akik nehéz helyzetben próbálnak helytállni.
Miért pont most?
A szakértők szerint a retro iránti rajongás nem véletlenül erősödött fel az utóbbi években. A gyorsan változó, gyakran kiszámíthatatlannak érzett világban sokan keresik az ismerős élményeket és a biztos kapaszkodókat. A jól ismert történetek megnyugtatóak: tudjuk, mi fog történni, és éppen ez adja a biztonságérzetet.
Amikor újra megnézünk egy régi kedvencet, nemcsak a filmet idézzük fel, hanem egy korszak hangulatát is. Tudjuk, hogy Kevin megvédi a házat, és hogy a dinoszauruszok elől is lehet menekülni, ezért ezek az ismerős történetek afféle kulturális „biztonsági takaróként” működnek, amelyek segítenek egy időre kiszakadni a mindennapokból.
Legközelebb, amikor nem tudod eldönteni, mit nézz a streamingkínálatból, talán érdemes a régiek között keresgélni. Válassz inkább egy olyan filmet, amelyet már számtalanszor láttál, és amelynek mondatait szinte kívülről tudod. Meglepő lehet, mennyire jólesik újra átélni azt a bizonyos, kicsit szemcsés, „VHS minőségű” boldogságot.
LM
