Érdekességek a nagyvilágból

Elsőre talán mesének hangzik, de valóban létezik: a világ bizonyos pontjain a sivatagok nem csendesek. Amikor megmozdul a homok, mély búgó hang tölti be a levegőt – mintha egy láthatatlan kürt szólna meg. Ez az úgynevezett „éneklő” vagy „dübörgő” homokdűnék jelensége, amely évezredek óta lenyűgözi a vándorokat, kutatókat és turistákat egyaránt.

A hangok forrása a homokszemcsék mozgásában rejlik. Amikor egy homoklavina (akár emberi lépés, akár természetes mozgás hatására) elindul a dűne lejtőjén, a szemcsék összeütődnek, rezegnek és súrlódnak egymáson. Ha a körülmények megfelelőek – vagyis a homokszemcsék:

hasonló méretűek (általában 0,1–0,5 mm),
lekerekítettek,
nagyon szárazak,
és tiszták (nincs szennyeződés vagy agyag közéjük keveredve),

akkor ez a tömegmozgás olyan rezonanciát idéz elő, amely mély, búgó, morajló hangként hallható.

A jelenség során a dűne felszíne mint egy hatalmas hangsugárzó kezd viselkedni: a mozgó homokréteg alatt egy vékony, mozdulatlan réteg található, amely visszaveri és felerősíti a hanghullámokat.

Milyen hang ez pontosan?

A hang frekvenciája általában 70 és 105 Hz között mozog, amely megfelel egy mély zongorabillentyű vagy egy basszusgitár hangjának. A hang gyakran folyamatos, akár több másodpercig is tarthat, és a forrását nehéz meghatározni – olyan, mintha „a föld mélyéből szólna”.

A legérdekesebb, hogy különböző dűnék különböző hangon „énekelnek”. Vannak, amelyek mélyebb, dörmögő hangot produkálnak, mások magasabb, énekszerű zümmögést.

Hol hallhatók a leglátványosabb éneklő dűnék?

A jelenség ritka, de több kontinensen is előfordul:

Kína – Ming Sha Shan (Éneklő Homokhegy) a kínai Dunhuang város közelében a leghíresebb. Az ősi Selyemút mentén fekvő dűnék hangja már a középkori feljegyzésekben is szerepel.
Namíbia – A Sossusvlei vörös dűnéi közül néhány hangot ad ki forró, száraz napokon.
Marokkó – A Szahara egyes részein helyiek ismerik és démoni hangoknak tulajdonítják a jelenséget.
Chile – Az Atacama-sivatag egyes részein a homokmoraj meglepően erős, különösen a délutáni órákban.
Egyesült Államok – A Nevada állambeli Eureka Dunes és a Great Sand Dunes Coloradóban rendszeresen „énekre fakadnak”.

Már Marco Polo is beszámolt az éneklő homokokról, amelyek szerinte „ördögök hangjai” voltak. A középkori karavánok gyakran úgy hitték, a hangok figyelmeztető jelzések a szellemek világából – ha megszólal a sivatag, akkor közel a veszély.

A kínai néphagyomány szerint a dűnék hangja a sivatagban elveszett harcosok kiáltása, míg az arab mitológiában dzsinnek (sivatagi szellemek) „éneklik” az éjszakát.

Modern kutatás – még mindig nem teljesen értjük

Bár a hangjelenség mögötti alapvető fizikai magyarázatot a tudomány ma már ismeri, több kérdés továbbra is nyitott:

Miért képes néhány dűne olyan hangos lenni, mint egy rockkoncert?
Mi határozza meg pontosan a hangmagasságot?
Hogyan lehet, hogy két egymás melletti dűne közül csak az egyik képes „énekelni”?

A válaszokat laboratóriumban és terepen is keresik – például mesterséges homokkal, mesterséges dűnéken végzett kísérletekkel próbálják modellezni a hangképződést.

Ma már több nemzeti parkban szerveznek vezetett túrákat, ahol a látogatók saját kezűleg is kipróbálhatják a dűnék „megszólaltatását”. Egy egyszerű módszer: állj meg a dűne tetején, rúgd el a homokot lefelé, és figyeld a mély zúgást, ahogy a dűne „életre kel”.