Spagetti alla Napoletana recept

A tésztakészítés művészete nem új találmány. A kínaiak már Kr. e. 2000 körül is készítettek lisztből és vízből gyúrt tésztát. Innen ered az a népszerű (bár mára megcáfolt) legenda, miszerint Marco Polo hozta volna Itáliába a tésztát 13. századi utazásai során. Valójában az olasz félszigeten már jóval korábban, az arab hatás révén ismertek voltak a száraz tészták különösen Szicíliában.

A „spagetti” szó maga az olasz spago (azaz „zsinór”) kicsinyítő képzős változata – utalva a tészta hosszú, vékony formájára.

A paradicsom találkozása a tésztával

A spagetti igazi forradalma azonban csak a 17–18. században indult, amikor Dél-Olaszországban megjelent a paradicsom a korábban bizalmatlanul kezelt amerikai zöldség lassan otthonra talált az olasz konyhában. A paradicsomszószos spagetti először Nápoly környékén vált népszerűvé, ahol a szegényebb rétegek számára a tészta gyors, olcsó, laktató megoldásnak bizonyult.

Innen már nem volt megállás: a spagetti és paradicsomszósz párosa azóta is a világ egyik legismertebb gasztronómiai „szerelmi története”.

Az igazi nemzetközi karrier a 19–20. századi olasz kivándorlással kezdődött. Amerikába, Argentínába, Kanadába érkező olasz családok vitték magukkal a spagetti hagyományát és nemcsak recept formájában, hanem életérzésként is.

A spaghetti bolognese – amely valójában egy nem hivatalos, nem autentikus változata a ragù alla bolognese-nak – például az Egyesült Királyságban és Észak-Európában vált klasszikussá. A spagetti formája és állaga azonban minden kultúrában más-más szósszal találkozott de a végeredmény ugyanaz lett: népszerűség, mindenütt a világon.

A spagetti ma már messze túlmutat az olasz konyhán: nemzetközi étel lett, amit minden kultúra egy kicsit a magáénak érez. Akár carbonara, akár aglio e olio, akár egy egyszerű vajjal és sajttal készített változat kerül az asztalra – a spagetti mindig hozza azt, amit várunk tőle: melegséget, jóllakottságot és közös pillanatokat.

Spagetti alla Napoletana recept– Az egyszerűség diadala

A jó ételek nem bonyolultak. Legalábbis nem mindig. Olykor elég néhány tiszta alapanyag, egy kis figyelem, és egy villányi idő és a végeredmény mégis több, mint a részek összege. Ilyen étel a spagetti alla Napoletana is: egy klasszikus, aminek receptjét talán már ismerjük, mégis újra és újra visszatérünk hozzá. Mert ebben a tésztában benne van a nyár illata, a nagymama emléke, és egy kicsi Olaszország is.

Alapanyagok – 4 személyre:

• 400 g spagetti (durum, olasz típusú)

• 2–3 evőkanál olívaolaj (extra szűz)

• 3–4 gerezd fokhagyma

• 800 g hámozott paradicsom (konzerv vagy friss, szezonban)

• Só, frissen őrölt fekete bors

• Egy marék friss bazsalikomlevél

• Reszelt parmezán vagy pecorino – ízlés szerint

Elkészítés – Lépésről lépésre

A szósz lelke
Egy közepes lábasban forrósítsd fel az olívaolajat. Dobd bele a vékony szeletekre vágott fokhagymát, és párold alacsony lángon, amíg aranyszínt kap – vigyázz, ne égesd meg, mert keserű lesz.

Ezután öntsd rá a hámozott paradicsomot, és fakanállal törd kissé szét. Sózd, borsozd, majd hagyd rotyogni 20–25 percig, amíg a szósz sűrűsödik, és az ízek összeérnek. Az utolsó percekben add hozzá a friss bazsalikomot nem csak ízt, hanem illatot is ad.

A tészta
Közben forralj fel bőséges mennyiségű sós vizet (literenként 1 evőkanál só), és főzd meg benne a spagettit al dente – azaz „fogkeményre”, hogy harapáskor még egy kis tartása legyen. Ne főzd túl: a spagetti nem szereti, ha elpuhítják.

A találkozás
A leszűrt tésztát azonnal forgasd bele a forró paradicsomszószba. Ne öblítsd le hideg vízzel a keményítő segít, hogy a szósz jobban tapadjon. Egy kevés főzővízzel hígíthatod a szószt, ha szükséges.

Tálalás – Ahogy az olasz csinálná

Halmozd a spagettit mélytányérba, szórd meg friss reszelt parmezánnal vagy pecorinóval, és díszítsd egy bazsalikomlevéllel. Nincs túlgondolva de pont ez benne a szép.

LM