Család

Miért akkor finom a naspolya, amikor már úgy néz ki, mintha megromlott volna?

Miért akkor finom a naspolya, amikor már úgy néz ki, mintha megromlott volna?

Kép forrása: pixabay.com

Ha novemberben kemény naspolyát kapsz a piacon, még ne kóstold meg. Vidd haza, terítsd szét egy tálcán, és néhány nap múlva nézz rá újra. Amikor a héja ráncosodni kezd, és a gyümölcs finom nyomásra enged, már érdemes egyet felvágni.

 

Az első meglepetés a színe. A naspolya húsa ilyenkor barna, az állaga pedig olyan, mintha sűrű gyümölcspüré lenne a héjában. Az íze édes, enyhén savanykás. Ha csak a külseje alapján ítélnénk, könnyű volna éppen akkor kidobni, amikor a legfinomabb.

A szedéssel még nincs kész

A frissen szedett naspolya azért fanyar, mert sok benne a csersav. Ezt a szájösszehúzó érzést onnan ismerheted, amikor túl sokáig ázik a fekete tea. Az utóérés során csökken a csersavak mennyisége, a gyümölcs húsa megpuhul, és jobban érezni az édességét. A barnulás is része ennek az átalakulásnak.

A változás szemről szemre eltérő ütemben történik. Ha van egy tálcányi naspolyád, érdemes mindig csak a puhákat kiválogatni, a keményeknek pedig adni még pár napot. Az egész folyamat akár néhány hétig is eltarthat.

A dér besegíthet, de a kamrában is megpuhul

A naspolyáról gyakran mondják, hogy meg kell csípnie a dérnek. Innen ered a tanács, hogy érdemes az első fagyokig a fán hagyni. A hideg segítheti a puhulást, de a már leszedett gyümölcs hűvös, szellős helyen is utóérik. Egy tálcán, egy rétegben könnyebb észrevenni, melyik szem puhult meg, és melyiket kell félretenni. A penészes, szivárgó vagy kellemetlen szagú darabokat dobd ki.

Az első szemhez elég egy kiskanál

Vágd félbe a puha naspolyát, és kanalazd ki a húsát a magok mellől. Elsőre érdemes magában megkóstolni. A krémes, édes-savanykás gyümölcs egy kanál natúr joghurtba keverve is finom, és zabkására is teheted. Ha pedig egyszerre egy egész tálcányi érik be, lekvárt vagy zselét is főzhetsz belőle.

A novemberben hazavitt naspolyából így könnyen decemberi csemege lesz. A legnehezebb része kivárni, amíg a tálcán az első szem megpuhul.

 

LM