Honnan ered az oltások és az autizmus összekapcsolása

Kevés egészségügyi téma vált ki olyan erős érzelmeket a szülőkből, mint a gyermekkori oltások és az autizmus feltételezett kapcsolata. Miközben a nagy népességű vizsgálatok nem mutattak ki fokozott autizmuskockázatot sem az MMR-vakcina, sem a tiomerzál, sem az alumínium-adjuvánsok esetében, a félelem évtizedekkel az első állítások megjelenése után is velünk van. De honnan indult egyáltalán az elképzelés? Miért tűnhet egy szülő számára még ma is logikusnak az összefüggés? És ha nem az oltásokban keressük a választ, mit érdemes vizsgálnunk? Goda Gábor okleveles vegyészmérnök szerint a történet jól mutatja, milyen nehéz elválasztani egymástól az időbeli egybeesést és a valódi ok-okozati kapcsolatot.

Egy tizenkét gyermeket vizsgáló közleménnyel kezdődött

Az oltások és az autizmus összekapcsolásának története Gábor szerint elsősorban 1998-ig vezethető vissza. Ekkor jelent meg a The Lancet folyóiratban Andrew Wakefield és munkatársainak mindössze tizenkét gyermek adataira épülő közleménye.

A szerzők felvetették, hogy az MMR-oltást követően bélrendszeri gyulladás és autisztikus tünetek jelentkezhetnek. Goda Gábor hangsúlyozza, a vizsgálat már eredetileg sem bizonyított ok-okozati kapcsolatot. Később pedig súlyos módszertani, etikai és adatkezelési problémák, valamint elhallgatott érdekellentétek derültek ki. A közleményt visszavonták, Wakefieldet pedig törölték a brit orvosi nyilvántartásból.

A történet azonban addigra már önálló életre kelt.

„A kezdeti állítás addigra bejárta a világot – a cáfolat pedig, mint általában, sokkal lassabban terjedt, mint a félelem” – fogalmaz Goda Gábor okleveles vegyészmérnök, a Synbiotic Laboratory alapítója és kutatás-fejlesztési vezetője, valamint a Draconic Technology gyártásvezető vegyészmérnöke.

Miért tűnhet mégis úgy, hogy az oltás után változott meg a gyerek?

A félelem tartósságának azonban nem csak történelmi oka van. Van egy olyan időbeli egybeesés is, amely egy aggódó szülő számára különösen meggyőző lehet.

Az MMR beadásának időszaka nagyjából egybeesik azzal az életkorral, amikor az autizmus első feltűnő jelei gyakran láthatóvá válnak. A szülő ilyenkor érthető módon megpróbálja összerakni az eseményeket. A gyermek megkapott egy oltást, később pedig változást vett észre a viselkedésében. Az egymást követő események azonban önmagukban még nem bizonyítják, hogy az egyik okozta a másikat.

„Ha félünk, a legkisebb utaló jelbe is képesek vagyunk ok-okozati összefüggést belelátni, az emberi agy ugyanis történeteket keres, nem statisztikai elemzéseket végez” – mondja Goda Gábor.

Ez az egyik oka annak, hogy egy személyes tapasztalat rendkívül meggyőző lehet annak, aki átélte, miközben egy tudományos kérdés megválaszolásához ennél jóval nagyobb létszámú vizsgálatokra van szükség.

De hogyan került a képbe a higany és az alumínium?

Az oltásokkal kapcsolatos aggodalmak idővel már nemcsak az MMR-vakcinára, hanem egyes összetevőkre is kiterjedtek. Közülük két szó különösen erős reakciót válthat ki: a higany és az alumínium.

A tiomerzál azért került a viták középpontjába, mert higanytartalmú tartósítószer, az alumíniumvegyületek pedig azért, mert a nagy dózisú alumínium-expozíciónak lehet idegrendszeri hatása.

Goda Gábor szerint vegyészmérnökként éppen ennél a pontnál kell különösen óvatosan fogalmazni. Egy kémiai elem neve önmagában ugyanis még nem mondja meg, hogy egy adott anyag milyen hatást gyakorol a szervezetre.

„A »higany« vagy az »alumínium« szó önmagában nem toxikológiai értékelés. Számít a vegyületforma, a dózis, a bejutás módja, a felszívódás és a kiürülés is” – magyarázza.

A tiomerzálból származó etil-higany nem azonos a táplálékláncban felhalmozódó metil-higannyal, az oltásokban alkalmazott alumíniumsók pedig nagyon kis mennyiségben használt adjuvánsok.

Goda Gábor szerint a jelenlegi tudományos állás szerint a nagy népességű vizsgálatok sem az MMR, sem a tiomerzál, sem az alumínium-adjuvánsok esetében nem mutattak ki fokozott autizmuskockázatot: „Vagyis volt egy első pillantásra vizsgálható hipotézis, de a későbbi, sokkal jobb kutatások nem igazolták” – foglalja össze.

A szakember ugyanakkor személyes véleményként hozzáteszi, hogy gyógyszerfejlesztőként a higanytartalmú összetevők kiváltását akkor is kívánatosnak tartaná, ha a jelenlegi vizsgálatok nem igazolják az autizmussal való kapcsolatot.

Ha nem az oltás, akkor miért beszélünk egyre többet autizmusról?

Goda Gábor szerint fontos különválasztani két kérdést. Az egyik az, hogy az oltások növelik-e az autizmus kockázatát. A másik pedig az, hogy miért kap napjainkban több gyermek autizmusdiagnózist.

A diagnózisok számának növekedésében jelentős szerepe lehet annak, hogy maga az autizmus fogalma is sokat változott. Ma jóval szélesebb spektrumról beszélünk, mint évtizedekkel ezelőtt. Javultak a szűrőmódszerek, korábban felismerjük a jeleket, és a szülők, pedagógusok, valamint az orvosok is tudatosabban figyelnek rájuk.

Olyan gyerekek is diagnózishoz juthatnak ma, akiket korábban egyszerűen különcnek, nehezen kezelhetőnek vagy értelmi fogyatékosnak tartottak volna. Az ellátórendszer működése is számít. Bizonyos fejlesztésekhez és támogatásokhoz formális diagnózis szükséges.

Mindez Goda Gábor szerint a növekedés jelentős részét megmagyarázhatja. Ugyanakkor továbbra is kutatják, hogy a jobb felismerésen és a diagnosztikai változásokon túl történt-e valódi gyakoriságnövekedés is.

A bélrendszer és az agy kapcsolata új kérdéseket vet fel

Miközben az oltásokkal kapcsolatos hipotézist a nagyobb vizsgálatok a szakértő szerint nem igazolták, vannak olyan területek, amelyek továbbra is intenzív kutatás tárgyai. Ilyen a bél–agy tengely és a mikrobiom.

Autizmussal élő gyermekeknél több vizsgálat eltérő bélflóra-összetételt talált. A nagy kérdés azonban itt is ugyanaz, mint az oltások esetében. Mi az ok, és mi a következmény? Egyelőre nem tudjuk, hogy a mikrobiom részt vesz-e az állapot kialakulásában, annak következményeként változik meg, vagy például az eltérő étkezési szokások, gyógyszerszedés és emésztőrendszeri panaszok alakítják.

Goda Gábor szerint ígéretes kutatási irányról van szó, de az eredményekből ma még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Még azt sem tekinthetjük bizonyítottnak, hogy például a Lactobacillus rhamnosus GG hiánya kulcsszerepet játszana az autizmus kialakulásában: „Egyetlen baktériumtörzset ezért ma még nem tehetünk meg sem bűnösnek, sem megmentőnek.”

Az anyatej rendkívül összetett biológiai rendszer, de itt is óvatosan kell következtetni

A táplálás szerepe ugyancsak azok közé a területek közé tartozik, amelyeket a szakértő fontosnak tart. Az anyatej nem egyszerűen táplálék. Tápanyagok mellett ellenanyagokat, enzimeket, hormonokat, oligoszacharidokat, élő sejteket és a mikrobiomot alakító információkat is közvetít.

Goda Gábor szerint egyes vizsgálatok összefüggést találtak a szoptatás és az alacsonyabb autizmusgyakoriság között. Ugyanakkor külön hangsúlyozza, az összefüggés önmagában nem bizonyítja, hogy a tápszer növelné az autizmus kockázatát. A háttérben rengeteg más tényező állhat, a genetikától és a várandósság lefolyásától egészen a család életmódjáig. Éppen ezért ezt a kérdést különösen óvatosan kell kezelni, hogy egy statisztikai összefüggésből ne csináljunk bizonyított ok-okozati kapcsolatot.

„Nem az oltás ampullájában keresném a megbújó ördögöt”

Az autizmus kialakulására tehát nincs egyetlen egyszerű magyarázat. Goda Gábor szerint sokféle genetikai és korai idegrendszeri fejlődési tényező összetett kölcsönhatása állhat a háttérben, miközben a várandósság alatti és születés utáni környezet, a táplálás és a mikrobiom lehetséges szerepét továbbra is vizsgálják.

A szakember ezért óva int attól, hogy egy rendkívül összetett kérdésre egyetlen, könnyen érthető bűnöst keressünk: „Én a megbújó ördögöt elsősorban nem az oltás ampullájában keresném.”

Talán éppen ez az oltások és az autizmus történetének egyik legfontosabb tanulsága. Egy egyszerű magyarázat sokkal könnyebben terjed, mint egy olyan válasz, amelyben bizonytalanságok, egymással összefüggő tényezők és még folyamatban lévő kutatások szerepelnek.

Goda Gábor szerint azonban éppen ez utóbbihoz kell ragaszkodni: „A tudomány nem szereti ezt a mondatot: »még nem tudjuk«. De sokkal becsületesebb lenne ezt mondani, mint egy már megcáfolt okot kinevezni bűnösnek csak azért, mert egyszerű és könnyen megjegyezhető.”

LM