Kép forrása: pexels.com
A füge termesztése legalább 11 000 éves múltra tekint vissza. Régészek a mai Közel-Keleten (különösen Jordániában és Izrael területén) olyan fügét találtak, melyeket már i. e. 9. évezredben tudatosan ültettek. Ez több ezer évvel megelőzi a búza vagy az árpa termesztésének kezdetét – vagyis a füge lehetett az első háziasított növény az emberi történelemben.
A füge nemcsak a tányérunkon, hanem a szent könyvek lapjain is gyakran megjelenik. A Biblia szerint Ádám és Éva fügével takarták el magukat a bűnbeesés után, ami szimbolikus jelentőséget adott a növénynek – egyesek szerint még az is elképzelhető, hogy a tiltott gyümölcs valójában nem alma, hanem füge volt.
Az ókori Görögországban a füge a termékenység, a jólét és a bölcsesség jelképe lett. A rómaiak már nemcsak termesztették, hanem a hadsereg után is szállították, mint fontos energiatartalékot. Plinius, a római természetbúvár szerint a füge "az istenek ajándéka az emberiség számára".
Különleges biológia: nem is gyümölcs?
Kevesen tudják, hogy a füge botanikailag nem is igazi gyümölcs, hanem egy fordított virágzat – úgynevezett „szükozium” –, amelynek belsejében apró virágok találhatók. A megtermékenyítéshez pedig egy speciális rovarra, a fügedarázsra van szükség, ami szinte már természetfilmekbe illő kapcsolat a növény és az állatvilág között.
Manapság a füge újból reneszánszát éli – különösen a bio és mediterrán étrendek világában. Magas rosttartalma, ásványi anyagai és természetes édessége miatt egyre keresettebb – frissen, aszalva, lekvárként vagy akár gourmet sajtok mellé tálalva.
A magyar kertekben is egyre gyakrabban bukkan fel a fügefa, főként a klímaváltozás hatására, mivel a hazai éghajlat délen már tökéletes feltételeket biztosít neki.
A fügelekvár recept: egyszerűség eleganciával
Hozzávalók:
-
1 kg érett füge (lehetőleg friss, puha, de nem túlérett)
-
30-40 dkg cukor (ízlés szerint, a füge édességétől függően)
-
fél citrom leve és héja
-
1 teáskanál vanília (vagy egy vaníliarúd kikapart belseje)
-
opcionálisan: kevés fahéj, gyömbér, vagy egy korty rum
Elkészítés:
Az alaposan megmosott fügéket négybe vágjuk, héjastul, majd egy vastag aljú lábosba helyezzük. Hozzáadjuk a cukrot, citromlevet, reszelt citromhéjat és a vaníliát. Aki kalandosabb ízekre vágyik, bátran csempészhet bele egy kis fahéjat vagy friss reszelt gyömbért is.
A keveréket közepes lángon melegítjük, miközben lassan levet ereszt. A főzés során folyamatosan kevergetjük, és figyeljük, ahogy az illat betölti a konyhát – gyümölcs, citrus és fűszeres melegség keveréke, ami leginkább egy régi nyáridőt idéz.
Kb. 40-50 perc főzés után a lekvár elkezd sűrűsödni. Itt eldönthetjük: darabos maradjon, vagy botmixerrel simább, kenhetőbb állagot kapjon. A végeredmény egy sűrű, mély borostyánszínű lekvár, mely édes, enyhén fűszeres, és minden kanálja egy külön történet.
Tartósítás – az utolsó simítás
A forró lekvárt tisztára mosott, steril üvegekbe töltjük, azonnal lezárjuk, és fejre fordítjuk néhány percre. Ezután meleg takarók közé bújtatjuk dunsztba, ahol lassan hűl ki – így akár egy éven át is eláll.
Kenyeret pirítunk, vajat kenünk rá, majd jön a koronázás: egy kanál házi fügelekvár. Akár sajttal, akár magában, akár palacsintára csorgatva – minden alkalommal egy falat nyár. És talán egy pillanatra eszünkbe jut a kert, a napsütés, és az, amikor még minden gyümölcs a fáról jött, nem a boltból.
#recept
