Kép forrása: freepik.com
A 21. század mozgásszegény életmódjának, az elhízásnak és a demográfiai öregedésnek van egy közös, kevésbé látványos, de egyre súlyosabb következménye: az ízületi arthrosis, vagyis az ízületi porckopás. Magyarországon a becslések szerint több mint egymillió ember érintett, mégis alig beszélünk róla – pedig a folyamat lassan, szinte észrevétlenül foszt meg minket a legtermészetesebb mozdulatainktól.
Az arthrosis – más néven osteoarthritis – nem gyulladásos betegség a klasszikus értelemben, hanem degeneratív elváltozás. Lényege, hogy az ízületeket borító porc fokozatosan elvékonyodik, repedezik, majd eltűnik. Az így szabaddá váló csontvégek egymáshoz dörzsölődnek, ami fájdalmat, mozgáskorlátozottságot, később deformitásokat okoz.
A porc olyan, mint a csillapítás az autónál: amíg működik, nem is tudunk róla. Ha viszont kopni kezd, minden zökkenőt megérzünk.
A folyamatot kezdetben a terhelés alatti fájdalom jelzi, például lépcsőzéskor vagy hosszabb séta után. Később a panasz már nyugalomban is megjelenik, az ízület duzzadttá, merevvé válik. A leggyakrabban érintett területek a térd, a csípő, a kéz kisízületei, valamint a gerinc.
Túlhasználat, életmód, genetika – a háttér tényezői
Bár az arthrosis az életkor előrehaladtával gyakoribb, nem pusztán az „öregség természetes velejárója”. A hajlamosító tényezők sokrétűek: a túlsúly növeli az ízületekre nehezedő nyomást, a mozgáshiány rontja a porc tápanyagellátását, míg a korábbi sportsérülések, tengelyeltérések (pl. X-láb, O-láb) egyenlőtlen terhelést okoznak.
A modern életmód sem kedvez az ízületeknek: a hosszas ülés, az ergonomikátlan munkakörnyezet és az elmaradó testmozgás lassan, de biztosan gyorsítja a porckopást.
Sok beteg csak akkor fordul orvoshoz, amikor a fájdalom már állandósul. A képalkotó vizsgálatok (röntgen, MRI) ilyenkor gyakran előrehaladott kopást mutatnak. Fontos különbséget tenni az arthrosis és az arthritis között: míg az előbbi degeneratív, az utóbbi gyulladásos eredetű.
Ugyanakkor a porckopás előrehaladtával a szervezet gyulladásos reakciókkal próbál válaszolni – innen ered a duzzanat, melegség és mozgáskorlátozottság. Ez a „másodlagos gyulladás” a fájdalom egyik fő forrása.
A terápia: a megelőzésnél kezdődik
Jelenleg nem létezik olyan gyógymód, amely visszafordítaná az arthrosist. A kezelés célja a fájdalom csökkentése, a mozgás fenntartása és a további kopás lassítása.
A terápia alappillérei:
-
Mozgásterápia és gyógytorna: a rendszeres, kíméletes mozgás (úszás, kerékpár, nordic walking) javítja az ízület körüli izmok állapotát, tehermentesíti a porcot.
-
Testsúlycsökkentés: már 5–10 kilogramm fogyás is jelentős javulást eredményezhet a térd- és csípőarthrosisban.
-
Gyógyszeres kezelés: a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) mérséklik a fájdalmat, de hosszú távon nem jelentenek megoldást. Újabb készítmények, mint a hialuronsav- vagy PRP-injekciók, az ízület belsejében segíthetik a regenerációt.
-
Sebészeti beavatkozások: előrehaladott esetben protézisbeültetés (endoprotézis) válhat szükségessé, ami sok betegnek adja vissza a mozgás szabadságát.
Az utóbbi években intenzív kutatások zajlanak a porcsejtek regenerációját célzó terápiák terén. Az őssejtkezelések, szövetpótló biomátrixok és nanotechnológiai megoldások ígéretesek, de még kísérleti fázisban vannak.
A cél nem pusztán a fájdalom csillapítása, hanem az ízületi szövetek biológiai újjáépítése, az elkövetkező évtizedben várható, hogy a regeneratív medicina áttörést hoz az arthrosis kezelésében.
Az arthrosis nem csak orvosi, hanem gazdasági és szociális kérdés is. A mozgásszervi betegségek a táppénzes napok egyik vezető okai Magyarországon, és az időskori mozgáskorlátozottság miatt jelentős az egészségügyi ellátórendszer terhelése.
A megelőzés ezért társadalmi érdek: a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly és az időben megkezdett kezelés hosszú távon nemcsak egyéni életminőséget, hanem egészségügyi költségmegtakarítást is jelent.
