Kép forrása: pexels.com
A munkabér kifizetése nem szívesség, hanem a munkáltató egyik legalapvetőbb törvényi kötelezettsége. A Munka Törvénykönyve szerint a bért főszabály szerint utólag, legalább havonta egyszer el kell számolni, a tárgyhónapot követő hónap tizedik napjáig pedig ki is kell fizetni. Ugyaneddig az időpontig a munkavállalónak írásbeli elszámolást is kell kapnia, amelyből ellenőrizhető a bér összege és a levonások jogcíme. Ha átutalással történik a fizetés, a munkáltatónak úgy kell eljárnia, hogy a munkavállaló a bérével a bérfizetési napon ténylegesen rendelkezhessen. Késedelem esetén kamat is jár.
Ez azt jelenti, hogy jogsértés nemcsak akkor merülhet fel, ha egyáltalán nem érkezik meg a bér, hanem akkor is, ha az késve jön, hiányosan érkezik, nem adnak róla szabályos elszámolást, vagy a munkaviszony megszűnésekor nem számolnak el időben. Utóbbi esetben a munkáltatónak legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, illetve egyes esetekben a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapig ki kell fizetnie a munkabért és az egyéb járandóságokat, valamint ki kell adnia a szükséges igazolásokat.
Ilyen helyzetben az első és legfontosabb lépés az, hogy a munkavállaló mindent dokumentáljon. Érdemes összegyűjteni a munkaszerződést, a bérjegyzékeket, a bankszámlakivonatokat, a jelenléti adatokat, valamint minden olyan e mailt vagy üzenetet, amelyből a ledolgozott idő és a ki nem fizetett összeg megállapítható. Ezután célszerű írásban, bizonyítható módon felszólítani a munkáltatót a tartozás rendezésére, rövid határidő megjelölésével. Sok ügyben már ez a lépés is eredményt hoz, különösen akkor, ha a munkáltató érzi, hogy a munkavállaló tudatosan és dokumentáltan készül fellépni.
Ha a felszólítás nem vezet eredményre, a munkavállaló bejelentést tehet a foglalkoztatás felügyeleti hatóságnál. A foglalkoztatás felügyeleti hatóság a fővárosi és vármegyei kormányhivatalok szervezetében működik, és ellenőrzi többek között a munkabérre, a bérvédelemre, valamint a minimálbérre és garantált bérminimumra vonatkozó szabályok betartását. Ez különösen hasznos lehet akkor, ha a probléma nem egyedi, hanem rendszerszintű, például több dolgozót is érint, vagy a munkáltató egyéb munkaügyi szabályokat sem tart be.
Ha a cél kifejezetten az elmaradt pénz behajtása, akkor két klasszikus jogi út jön szóba. Az egyik a fizetési meghagyásos eljárás, amely munkaviszonyból származó pénzkövetelésnél is használható, de csak akkor, ha az ügy tárgya nem maga a munkaviszony keletkezése, módosulása vagy megszűnése, hanem egy konkrét pénzkövetelés, például elmaradt munkabér. A másik út a munkaügyi per, amelyet keresetlevéllel kell megindítani, és jogi képviselő nélkül eljáró fél esetén a bírósági tájékoztatás szerint formanyomtatvány használata kötelező.
Különösen súlyos helyzetben az is felmerülhet, hogy a munkavállaló azonnali hatályú felmondással él. A törvény ezt akkor engedi meg, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. A munkabér megfizetése alapvető munkáltatói kötelezettség, ezért súlyos vagy ismétlődő, jelentős bérelmaradás esetén ez valós jogi lehetőség lehet, de mindig az ügy összes körülményét kell vizsgálni. Az azonnali hatályú felmondás jogát az okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet gyakorolni. Ilyen megszüntetés esetén a törvény a munkavállaló javára a felmondási időre járó távolléti díj és adott esetben a végkielégítés szabályainak megfelelő alkalmazását is előírja.
Más a helyzet akkor, ha a munkáltató már fizetésképtelen, felszámolás alatt áll, vagy ténylegesen összeomlott. Ilyenkor a munkabérkövetelés rendezésében szerepet kaphat a Bérgarancia Alap. A támogatást azonban nem közvetlenül a munkavállaló, hanem főszabály szerint a felszámoló nyújtja be elektronikusan az állami foglalkoztatási szervhez, amely a döntést követő öt napon belül intézkedik a kifizetésről. A hatályos szabályok szerint a támogatásnak van felső korlátja is: 2026 ban az alap felső összeghatára 3 336 825 forint, bizonyos esetekben pedig további, legfeljebb 1 334 730 forintnyi támogatás is szóba kerülhet.
Fontos határidő az elévülés is. A munkajogi igény főszabály szerint három év alatt évül el. Ez azt jelenti, hogy nem érdemes sokáig várni abban a reményben, hogy a munkáltató majd egyszer önként fizet. Minél frissebb az ügy, annál könnyebb a bizonyítás, és annál kisebb az esélye annak is, hogy a munkáltató időközben eltűnik, kiürül a cég, vagy ellehetetlenül a végrehajtás.
A munkavállaló ne nyugodjon bele a nemfizetésbe. A törvény egyértelműen védi a munkabért, és több jogi eszközt is ad a kezébe, az írásbeli felszólítástól a hatósági bejelentésen át a fizetési meghagyásig, a munkaügyi perig, sőt súlyos esetben az azonnali hatályú felmondásig. Aki gyorsan lép, dokumentál, és nem szóban, hanem írásban kommunikál, lényegesen jobb helyzetből tudja érvényesíteni a jogait.
