Kép forrása: pixabay.com
Az Appenninek lankás hegyei között, Toszkána árnyékában húzódik egy csendes, de lélekig hatoló vidék: Umbria. Bár sokszor háttérbe szorul híresebb szomszédai mellett, ez a közép-olaszországi régió olyan történelmi és spirituális mélységekkel bír.
Umbria neve az őslakos umbrektől ered, akik már az i. e. 9. században megvetették lábukat ezen a területen. Az etruszk civilizáció hatása is érezhető volt, különösen Perugia környékén. A római kor beköszöntével Umbria gyorsan integrálódott a birodalomba: a Via Flaminia, Róma és az északi provinciák közötti egyik fő közlekedési útvonal éppen ezen a vidéken vezetett keresztül. Római városok, aqueductok, amfiteátrumok maradványai mesélnek ma is e kor fényéről.
A Nyugatrómai Birodalom bukása után a gótok, majd a longobárdok vették át az uralmat. Spoleto hercegsége az egyik legfontosabb középkori központtá vált. De a középkor valódi ikonja mégsem egy uralkodó, hanem egy szent lett: Assisi Ferenc, a természet és a szegénység szentje. Az ő tanításai és a ferences rend megalapítása az egész keresztény világra hatással volt – és máig odavonzza a zarándokokat Assisi dombjaira.
E középkori évszázadokat városok közti vetélkedés és háborúk jellemezték. Perugia például évszázadokon át őrizte függetlenségét, gyakran még a Pápai Állammal is szembehelyezkedve.
Reneszánsz: a festett városok kora
Miközben Firenze és Róma a reneszánsz fellegváraivá váltak, Umbriában is megindult a művészetek virágzása – csendesebben, de nem kevésbé maradandóan. Pietro Perugino, Raffaello mestere, és Pinturicchio olyan freskókkal díszítették a templomokat és palotákat, amelyek még ma is ragyognak a régió kisvárosaiban.
A 19. század közepén, az olasz egység mozgalma (Risorgimento) elérte Umbriát is. 1860-ban a piemonti seregek elfoglalták a régiót, amely ezzel csatlakozott az Olasz Királysághoz, véget vetve a pápai uralom hosszú korszakának. Ettől kezdve a régió fokozatosan beépült a modern Olaszország szerkezetébe – bár sokáig megőrizte mezőgazdasági karakterét.
Ma Umbria az egyik legautentikusabb olasz régiónak számít. Itt nincsenek hatalmas városok, nincsenek ipari központok – van viszont csend, középkori falvak, olajfaligetek, borospincék, és templomok, amelyek falaiban ott él ezer év történelme. Perugia, a régió fővárosa, pezsgő kulturális központ, ahol az egyetemisták és turisták ugyanúgy otthon érzik magukat.
Látnivaló Olaszország zöld szívében:
Assisi – A szentek városa
Assisibe megérkezni olyan, mintha egy időkapun sétálnánk át. A város, ahol Szent Ferenc megszületett és ahol a ferences rend elindult, ma is spirituális központ. A Szent Ferenc-bazilika nemcsak zarándokhely, hanem művészeti szentély is: Giotto freskói a falakon szinte lélegeznek. A város szűk, kanyargós utcáin járva mintha nem is a 21. században járnánk.
Perugia – A csokoládé és a kultúra fővárosa
Umbria fővárosa a középkori romantika és az egyetemi pezsgés különös keveréke. A Corso Vannucci nevű sétálóutcán művészek, diákok, turisták és helyiek hömpölyögnek együtt, míg a város fölött magasodó Rocca Paolina – egy reneszánsz erődítmény – a múlt szikár őrzője. És ne feledkezzünk meg a híres Eurochocolate fesztiválról: Perugia évente egyszer szó szerint csokiváros lesz.
Spoleto – A kőbe vésett elegancia
A város, amely egykor a longobárdok hercegségének központja volt, ma leginkább az olajfák között megbúvó történelmi bájáról híres. A Spoleto-i katedrális (Duomo) fehér márványoszlopai alatt még ma is visszhangzik a gregorián énekek szelleme. És ha valaki júniusban érkezik, az Festival dei Due Mondi (A Két Világ Fesztiválja) alatt operát, balettet, kortárs táncot és jazz-koncerteket élvezhet a város terein.
Orvieto – A sziklára épült katedrális csodája
Ahogy a vonat kanyarodik a zöld lankák között, egyszer csak feltűnik egy bazaltsziklára épült város: Orvieto. A katedrális aranyozott mozaikjai messziről ragyognak, belül pedig Luca Signorelli lenyűgöző freskói díszítik az apokalipszis jeleneteit. A föld alatt egy másik világ rejtőzik: a város alatt több száz üreg és alagút fut – egy földalatti Orvieto.
Gubbio – A farkas legendájának otthona
Ha van város, ahol a középkor nem múlt el, csak csendben tovább él, akkor az Gubbio. Szent Ferenc és a farkas legendája itt született, és a város annyira komolyan veszi ezt, hogy még ma is tartanak “farkasos” felvonulásokat. A meredek utcák, szürke kőházak és a Palazzo dei Consoli méltóságteljes homlokzata mind hozzájárulnak a város drámai karakteréhez.
Todi – Az ideális város?
Leonardo da Vinci egykor Todit nevezte a „világ legélhetőbb városának”. És valóban, van benne valami. A városka a Tiberis völgyére néz le, békés, letisztult, mégis lenyűgöző. A főtéren álló San Fortunato-templom, a reneszánsz Piazza del Popolo és az apró trattoriákban tálalt fekete szarvasgombás tészta olyan kombináció, amire nehéz nemet mondani.
Lago Trasimeno – Az „umbrai tenger”
Bár Umbria tengerpart nélküli régió, van egy tava, amely majdnem pótolja: a Trasimeno-tó. Itt vízparti kis falvak – Castiglione del Lago vagy Passignano – sorakoznak, csónakok ringanak a part mentén, és minden este úgy néz ki, mintha az ég és a víz összeolvadna. A tó egykor Hannibál csatáinak színtere volt, ma viszont békét, naplementét és halas vacsorákat kínál.
Ha Olaszország szíve lenne festmény, akkor Umbria lenne a mélyzöld ecsetvonás, amit a turistatérképek gyakran figyelmen kívül hagynak. Nincs tengerpartja, nincs metropolisza, de van valami, amit kevés hely tud felmutatni: időtlenség. Dombokra épült városok, borospincék, középkori templomok és világhírű szentek nyomai. Ez itt Umbria – és ezek a látnivalók, amiket nem szabad kihagyni.
