Kép forrása: pexels.com
A világ egyik legrégebbi független állama, Omán, nem csupán a mesés arab tengerpartokról, a teák és fűszerek illatáról ismert – története egy olyan ország krónikája, amely túlélte a birodalmak bukását, kalózokat, gyarmatosítókat, majd végül békés, saját útját járva vált a Közel-Kelet egyik legstabilabb szereplőjévé.
Omán területén már évezredekkel ezelőtt virágzó civilizációk éltek. A legendák szerint itt volt az ősi Magan földje, amely Mezopotámiával is kereskedett. Az iszlám megjelenésével a térség gyorsan áttért az új vallásra, és már a 7. században saját vallási irányzatot, az ibáditát követte – ez a békés, konzervatív, de nem fanatikus irányzat ma is meghatározó Ománban.
Kevesen tudják, de Omán egykor a térség egyik legerősebb tengeri hatalma volt. A 17. században a portugál gyarmatosítókat kiűzve erős flottát építettek, és még a mai Tanzánia területén, Zanzibár szigetén is erős jelenlétet alakítottak ki. Omán uralta a kereskedelmi útvonalakat a Perzsa-öböltől Kelet-Afrikáig.
A 19. században az ománi birodalom hanyatlani kezdett. A brit befolyás nőtt, miközben a belső törzsi ellentétek, a sivatagi belháborúk és a modernizáció hiánya gyengítették az államot. A 20. század közepére Omán világtól elzárt, szegény országgá vált, ahol még az alapvető egészségügyi és oktatási rendszerek is hiányoztak.
1970-ben fordulópont jött: a fiatal Qaboos bin Said szultán vértelen puccsal átvette a hatalmat apjától. A szultán modernizációt, békét és nyitást hirdetett. Elkezdődött Omán újjászületése: utak, iskolák, kórházak épültek, és a külvilág felé is megnyíltak.
Qaboos kivételes politikai érzékkel, egyensúlyra törekedve kormányzott – az ország nem keveredett háborúkba, és diplomáciai kapcsolatokat ápolt mind az arab, mind a nyugati világgal. Omán közvetítőként szerepelt több nemzetközi konfliktusban is.
2020-ban, Qaboos szultán halála után unokatestvére, Haitham bin Tariq vette át a hatalmat, folytatva az előd békés és modernizáló politikáját. Az olajbevételekre támaszkodó gazdaság diverzifikációja, a fiatalok munkanélküliségének kezelése, valamint a klímaváltozással való küzdelem a jövő kihívásai közé tartoznak.
Omán látnivalói – Sivatagi titkok és tengerparti csodák nyomában:
Muscat – Ahol a múlt és a jelen kézfogással köszön egymásra
A főváros, Muscat, nem a csillogó felhőkarcolóiról híres – itt minden csendesen elegáns. A Sultan Qaboos Nagymecset hófehér márványoszlopai és kézzel csomózott iráni szőnyegei nemcsak vallási szimbólumok, hanem a kultúra és a kézművesség diadala is. A mecset nyitott a nem muszlim látogatók előtt – ritka gesztus a régióban.
A Mutrah bazár labirintusszerű sikátoraiban évszázadok illatai kavarognak: tömjén, szantálfa, sáfrány – s talán némi történelem is a levegőben. A kikötő felett őrködő portugál erődök, a Mutrah Fort és az Al Jalali, csendes tanúi az egykori tengeri birodalomnak.
Nizwa – A történelem kövei között
Nizwa, az egykori főváros, a belső-ománi hegyek lábánál fekszik, mintha csak egy mesekönyvből lépett volna elő. Az impozáns Nizwa erőd, amelyet a 17. században építettek, egykor stratégiai központ volt – ma pedig Omán egyik leglátogatottabb műemléke.
A pénteki állatpiacon a hangzavar és a kereskedők szenvedélye visszarepít az időben: ez nem turistalátványosság, hanem élő hagyomány. Kecskék, tevék és helyi sajtok cserélnek gazdát, miközben a fejkendős férfiak még mindig az évszázados alku művészetét gyakorolják.
Wahiba Sands – Sivatag, ahol az idő megáll
Kelet felé haladva belépünk a Wahiba dűnék világába – itt a világ véget ér, vagy talán éppen kezdődik. A naplemente narancsszínű fényei, a beduin táborok vendégszeretete és az éjszakai csillagos égbolt olyan élményt kínálnak, amit a modern világ rég elfeledett.
Egy éjszaka a sivatagban nem csupán kaland – rítus. A sivatag nemcsak hely, hanem érzés. Csend. Tér. Végtelenség.
Wadi Shab – Rejtett oázis a kanyon mélyén
Omán egyik legnagyobb meglepetése a Wadi Shab, egy szurdokvölgy, ahol a hegyek közül hirtelen türkizkék tavak és vízesések bukkannak elő. Egy rövid gyalogtúra után megérkezünk egy barlanghoz, ahová csak úszva lehet bejutni – belül egy titkos vízesés zuhog, mintha csak egy fantasyfilm díszlete lenne.
Salalah – Ahol az Arab-nyár zöldet hoz
Omán déli részén, Salalah városában a nyár nem forróságot, hanem zöldellő mezőket, pálmákat és trópusi esőket hoz. A khareef, azaz az éves monszun itt különleges éghajlatot teremt: míg az Arab-félsziget többi része perzselő, Salalah szinte dzsungellé változik.
Itt található az ősi tömjénút egyik központja – a világon sehol máshol nem illatozik úgy a történelem, mint a salalahi tömjénfák árnyékában.
Omán nem harsány, nem hivalkodó – és éppen ettől lenyűgöző. Egy ország, ahol a természet még érintetlen, az emberek vendégszeretete őszinte, és az idő, úgy tűnik, lassabban múlik. Nem csoda, hogy egyre több utazó fedezi fel ezt a különleges helyet – de még mindig úgy érzed, mintha a világ végén járnál.
LM
