Kép forrása: wikipedia.org
Egészen filmbe illő szellemvárosba kalauzolom el az érdekességeket és történelmi helyeket kedvelő kirándulni vágyókat. Mitől is izgalmas a Veszprém megyében található Hajmáskér falu melletti katonaváros? Utazzunk vissza egy évszázadot, ismerjük meg a történetét, és ha kedvet kaptak, keressék fel személyesen, hiszen bárki által látogatható, érdemes közelebbről is megnézni, amíg lehet.
g
A hely lassan az enyészeté lesz, voltak épületek melyeket már le is bontottak, életveszélyesek lettek, a megmaradtak felújítására pedig sajnos nincs pénz, és egyenlőre senki, aki fantáziát látna benne. Egykoron ugyan ez nem volt elmondható, hiszen a terv egy tüzérségi lőtelep létráhozása volt. Veszprém hajdani hagymás kertje egy 1901-es képeslapon nem sokat mutat magából, jóformán csak egy kopár tájat látunk. De a jövendőbeli lőtérnek épp ilyen adottságokra volt szüksége, egy hatalmas, üres térségre, ahol bátran el lehet sütni az ágyúkat. I. Ferenc József uralkodó javaslatára az 5000hektáros területre gyakorló teret, lőiskolát és szállásépületet építettek, hogy az itt gyakorlatozó katonáknak legyen, hol aludni.
A katonaváros ünnepélyes átadására 1911. júliusában került sor. A település is profitált mindebből, hisz ahol kis helyen sok katona állomásozik, ott előbb-utóbb vendéglátóipari egységekre is szükség lesz. Közép –Európa legnagyobb lőtere, Hajmáskér mellett tényleg egy valóságos város épült ki. 60 épülettel, 12 közvilágítással ellátott utcával, hatalmas parkkal, önálló vízvezetékrendszerrel, 2 víztoronnyal, szennyvízderítővel, jéggyárral, húsüzemmel, színházzal, kórházzal, sőt kisnyomtávú vasúttal is, ami megkönnyítette a hatalmas területen való mozgást. Ahol sok a magányos férfi, ott az örömlányok is megjelennek, bizony a telepen hivatásos kéjnők is laktak. Teljesen önellátó volt, akár 2000 fő és ugyanennyi ló állomásozhatott itt, a helyi lakosok csak a csendőrség engedélyével léphettek be a területére. Mit látunk mindebből most? Az egykori fogadó épület Közérdekű Muzeális Kiállítóhelyként működik, ahol a katonasághoz köthető tárgyi emlékeket, fegyvereket, egyenruhákat, fényképeket lehet látni. Itt kapott helyet a falu könyvtára is.
A katonaváros ma is összefonódik a faluval, az egyik tiszti épületben működik az általános iskola, néhány épületet cégek bérelnek, raktárnak, kisüzemnek, de vannak itt lakások is, a hajdani, tornyát vesztett templom pedig klubhelyiségként funkcionál. A legszebb épület a valaha volt lovarda, melyben még állnak a márványitatók is, melyek sok ezer ló szomját oltó vizét voltak hivatottak tartani. Sok épület van romos állapotban, benőve fákkal, bozóttal, egyes helyszínek igazi horrorfilm díszleteként is funkcionálhatnának! A legizgalmasabb része, ami jelképe is lett a szellemvárosnak, a központban álló háromszintes, tornyos, kastélyszerű parancsnoki épület pedig az egész környék képét uralta. 50 méteres tornya messzire látszik, eredetileg a lőiskola volt, később lett parancsnokság, és kapott reprezentatív szerepet.
A torony egyébként a telep egyik víztornya is volt. Az épületek körül kilenc holdnyi, szépen gondozott parkot találhattunk,egy kis tóval, melyet romantikus fahíd szelt át. Ma már ezekből sincs semmi. A tó medrét feltöltötték, helyét lebetonozták, amit aztán felvonulási térként használtak. Elképesztő, hogy senki sem őrzi ezt a hatezer négyzetméteres területet, melyben valaha 118 szoba telt meg élettel, köztük például kártya, billiárd és szivarszoba, a legszebb helyiség a kaszinóterem volt. A főbejárat tárva-nyitva, se pénz, se kapacitás az őrzésre, ráadásul egy hihetetlen nagy épületről van szó, ahová ezernyi helyen be lehet jutni, egyszerűen képtelenség lenne mindenhová embert állítani. Ennek ellenére egyedül semmi esetre sem javasolt itt sétálgatni, ugyanis az épület számos része balesetveszélyes. A katonaváros szélén volt kialakítva az első világháború után a fogolytábor, ahol több ezer külföldi katonát tartottak fogva. A tábornak külön papírpénze is volt. A két világháború között a laktanyához tartozó lőtéren próbálta ki a Honvédség a harckocsikat, fegyvereket. A szovjet megszállás során az épületek állapota romlani kezdett, a „kastély” közvetlen közelében panelházak épültek, lekorlátozva az ingatlan későbbi hasznosításának lehetőségeit.
A katonaváros, amely hajdan a Monarchia büszkesége volt, ma pusztuló teher, amivel, aki szeretne, nem tud mit kezdeni, aki talán tudna, az meg nem szeretne. Reméljük azért, egyszer talán valaki meglátja a lehetőséget Hajmáskér katonavárosának jobb sorsra érdemes épületeiben.
Lépés Magazin
