Kép forrása: pixabay.com
Abbázia (Opatija) és Isztria ideális páros, ha olyan adriai utat keresel, ahol két külön világ fér bele egyetlen kiruccanásba. Abbázia a városi tengerparti élményt adja: elegáns sétányok, parkok, könnyű programok, kevés logisztikai stressz. Isztria ezzel szemben a változatosság miatt erős: római emlékek, velencei hangulatú óvárosok, szigetek, sziklás öblök és belső, dombvidéki falvak – plusz a gasztronómia, ami miatt simán elcsúszik az ember egy „csak még egy vacsora” napba. Ha kevés az időd, Abbáziát érdemes 1–2 napos ráhangolódásnak, Isztriát pedig fő etapnak tervezni, mert ott van több “nagy dobás”.
Mikor menj? A legjobb ár-érték és tömeg szempontból a május vége–június és a szeptember: ilyenkor kellemes a hőmérséklet, a tenger már jó, és sokkal élhetőbb a városnézés. Július–augusztus csúcsidő: meleg, zsúfolt, drágább – ebben az időszakban a napot érdemes úgy felépíteni, hogy a városnézés és a séták kora reggelre vagy késő délutánra kerüljenek, a déli órák pedig árnyékos, pihenős blokkok legyenek.
Közlekedésnél az autó a legkényelmesebb, főleg Isztrián, mert a belső falvakhoz és a rejtettebb öblökhöz így jutsz el a legegyszerűbben. Isztrián akkor jársz jól, ha választasz egy jó bázist, és onnan csillagtúrázol: Rovinj környéke az egyik legjobb középút, Poreč kényelmes az északi parthoz és a belső részhez, Pula/Medulin pedig ideális, ha a Kamenjak–Brijuni vonal a prioritás. Abbáziában viszont elég egyetlen szállás, mert a lényeg ott gyalog elérhető.
Abbáziában 1–2 nap alatt a legfontosabb program a Lungomare, a tengerparti sétány. Ez a legjobb, legolcsóbb és legbiztosabb élmény: villák, parkok, öblök és tengerre nyíló pontok váltják egymást, közben pedig végig ott a víz és a fenyők illata. A sétát nem kell “letolni” végig – érdemes egy 3–6 km-es szakaszt kiválasztani, majd ugyanazon az úton visszajönni. A legjobb időpont reggel (csendesebb, hűvösebb) vagy naplemente körül (szebb fények). A sétányon van egy gyors, de kihagyhatatlan megálló: a „Lány a sirállyal” szobor, ami klasszikus fotópont és jó “megállj egy percre” hely.
Ha kell egy rövidebb, árnyékos program, a Villa Angiolina parkja kézenfekvő: nem megterhelő, mégis rendezett és hangulatos, ráadásul a nap közepén jól jön, amikor a parton már erősebb a napsütés. Fürdésnél viszont fontos előre számolni azzal, hogy Abbázia tipikusan köves, lépcsős, teraszos partokat jelent. Emiatt az egyik legfontosabb felszerelés a vízicipő – ez tényleg nem “jó ha van”, hanem sok helyen komfortkérdés. Ha egy estét hangulatra tervezel, a közeli Volosko jó választás vacsorára: kisebb, lazább, kicsit “halászfalusabb” karakterrel. Lovran pedig akkor jó, ha csendesebb sétát és nyugodtabb városi hangulatot keresel. Ha pedig teljesen ki akarsz szakadni a partról, az Učka irányába érdemes egy fél napot rászánni panorámára és levegőváltásra.
Isztrián a tervezés kulcsa az, hogy eldöntsd: a “klasszikus városok”, a “természet és öblök” vagy a “belső Isztria + gasztro” legyen a fókusz. A legtöbb út ezekből kombinál kettőt, és ez általában a legjobb recept. Ha a kötelező városokat szeretnéd, Pula–Rovinj–Poreč adja a gerincet. Pula erőssége a római örökség, az Arena pedig akkor a legjobb, ha késő délután érkezel, amikor már nem tűz annyira a nap, és a kő szebb fényt kap. Rovinjban az óváros felfedezése akkor működik, ha hagysz időt a “csak sétálunk” típusú kanyarokra – érdemes kora este menni, amikor a tömeg is lazul, és jobb a hangulat a kikötő környékén. Porečben a fő program az Euphrasius-bazilika, amit érdemes összekötni egy lazább tengerparti délutánnal, mert a városnézés itt gyorsabban “kész”, mint Rovinjban.
Ha természetesebb nap kell, a Brijuni jó választás egy teljes, lassú napra: szigetes tempó, zöld, kevesebb rohanás. A másik természet-csúcs a Rt Kamenjak, ahol Isztria vadabb, sziklás oldala jön elő. Itt különösen fontos a vízicipő, naptej és elegendő ivóvíz, és az is, hogy számolj rövid gyaloglásokkal, mert a legjobb öblök nem mindig az út szélén vannak. A “belső Isztria” akkor jó, ha a strandolás mellé szeretnél tájat és ízeket: Motovun és a Mirna-völgy a szarvasgombás vonal miatt erős, Grožnjan pedig hangulatos kőfalas, lassú sétás megálló – ideális olyan délutánra, amikor a parton már túl meleg van.
Ha egy kényelmes, bevált ütemezést szeretnél, egy 7 napos út így áll össze jól: az első 1–2 nap Abbáziában (Lungomare, park, Volosko/Lovran), a harmadik nap átvezetés + Pula, a negyedik nap Brijuni, az ötödik Rovinj, a hatodik Poreč, a hetedik pedig választós nap: belső Isztria (Motovun/Grožnjan) vagy Kamenjak attól függően, hogy inkább gasztro-hangulatot vagy vad, öblös strandolást szeretnél.
Végül néhány olyan apróság, amitől sokkal könnyebb lesz az út. Vízicipő szinte mindenhol hasznos a köves-sziklás partok miatt. A napot nyáron érdemes két csúcsidőre bontani: reggel és késő délután legyen a mozgás, a déli sáv pedig pihenő, árnyék, ebéd. A népszerű óvárosokban a parkolás gyorsan megtelik és drága lehet, ezért sokat számít, ha korán érkezel. És a legfontosabb: hagyj némi rugalmasságot, mert Isztria akkor adja a legtöbbet, amikor belefér egy spontán kitérő, egy kis dombvidéki út, vagy egy olyan vacsora, ami végül a nap fénypontja lesz.
