Kép forrása: Capa Központ
Mit mesél egy családi fénykép az emlékezetről? Hogyan válhat egy ipari hulladékhegy élő természeti környezetté, vagy egy hétköznapi kő különleges jelentőségű tárggyá? A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 2026. október 7. és 2027. január 17. között látogatható Metamorphosis című nemzetközi csoportos kiállítása kilenc kortárs fotóművész munkáján keresztül vizsgálja az átalakulás különböző formáit. A személyes és családi történetektől a háború környezeti következményein át egészen a mikroorganizmusok világáig vezető tárlat arra keresi a választ, hogyan változunk mi magunk, és miként alakul át folyamatosan a bennünket körülvevő világ.
Az életünk során szinte minden állandónak hitt dolog változik: a testünk, az emlékeink, az emberi kapcsolataink és a környezetünk is. A Metamorphosis című kiállítás ezt a folyamatot állítja középpontba, miközben arra is rávilágít, hogy az ember nem független a természettől, hanem annak szerves része. A tárlat gondolati kiindulópontját Emanuele Coccia olasz filozófus Metamorfózisok című könyve adja. Coccia átértékeli az élet és a természet fogalmát: azt állítja, hogy a világon minden élőlény – a baktériumoktól a növényeken és az állatokon át az emberig – egyetlen, folytonos és osztatlan életen osztozik. Ennek értelmében a fajok nem különálló, rögzített kategóriák, hanem egyazon anyag és lélek folyamatos alakváltásai, vagyis metamorfózisai. „A természet és a kultúra, valamint az élő és az élettelen közötti hagyományos határokat lebontva ez az új felfogás arra ösztönöz minket, hogy az embert ne a világ uraként, hanem egy globális, egymásba fonódó, örökösen változó ökoszisztéma részeként lássuk. A metamorfózis nem az élet egyik különös jelensége, hanem maga az élet. A kiállítás művei ezt a folytonos átalakulást különböző léptékekben teszik láthatóvá” – emeli ki Mucsi Emese, a kiállítás kurátora.
A kiállítás egyik hangsúlyos témája az emlékezet és az emberi kapcsolatok változása. Turós Balázs A dolgok természete című sorozatának két főszereplője demenciával élő nagymamája és elsőszülött gyermeke. A fotográfus a születés és az elmúlás egymásba fonódó tapasztalatán keresztül mutatja meg az emberi élet törékenységét.
Bartha Máté egészen más módszerrel közelít saját múltjához. Kockavető című projektjében két nyolcoldalú dobókockára bízta, merre és milyen messzire induljon Budapest huszonhárom kerületében. A gyermekkori rajzok, családi fényképek és visszatérő álmok inspirálta városi bolyongás egyszerre játékos felfedezőút és személyes szembenézés a családi veszteségekkel. A kiállításon a projekt korábbi változatai mellett egy különleges, családi archívumként és zarándoknaplóként működő könyv is megjelenik.
A svéd Marcus Gustafsson szintén a családi múlt feldolgozására vállalkozik. Alkoholbeteg édesapjához fűződő kapcsolatát saját felvételek és átalakított családi fotók segítségével vizsgálja. A lengyel Anna Orłowska pedig egy sziléziai vízimalomhoz tér vissza, ahol családjának több generációja élt. A helyi történetek, legendák és természeti anyagok felhasználásával egy eltűnőben lévő világ emlékeit alkotja újra.
A Metamorphosis másik fontos kérdése, hogyan alakítjuk át környezetünket, és miként változtatja meg a természet az ember által létrehozott világot. Zoe Hamill Skócia egykori olajpalaiparának nyomait fényképezi. Az ipari tevékenység után hátramaradt hatalmas meddőhányók mára különleges élőhelyekké váltak. A képek azt mutatják meg, hogyan képes a természet új életet teremteni az emberi beavatkozás nyomán kialakult tájban.
Az ukrán Vitalii Halanzha munkája a háború kevésbé látható következményeire irányítja a figyelmet. Orosz drónok, rakéták és aknák maradványait helyezi el a természetben, majd úgy fényképezi őket, hogy a növényzet között megbúvó fémdarabok hol láthatóvá válnak, hol eltűnnek az árnyékban. Képei a háború tartós környezeti hatásairól és a mindennapokat átható bizonytalanságról beszélnek.
A francia Constantin Schlachter ennél is kisebb léptékben vizsgálja az átalakulást. Testéről és környezetéből gyűjtött mikroorganizmusokat tenyészt különleges, élő negatívokon. A növekedő baktériumkultúrák maguk alakítják a képet, így a fotográfia létrehozásának aktív résztvevőivé válnak.
Az olasz Claudia Amatruda saját testének változásából indul ki. Ritka degeneratív betegségének tapasztalatát a tengeri élővilág alkalmazkodási és túlélési stratégiáival kapcsolja össze, miközben az emberi test lehetőségeit és határait vizsgálja. A lengyel Emilia Martin pedig a meteoritokhoz fűződő történeteken keresztül teszi fel a kérdést: hogyan változik meg egy hétköznapi tárgy jelentése attól, hogy megtudjuk, a világűrből érkezett?
A kilenc művész munkáit összekapcsoló gondolat, hogy az átalakulás nem kivételes esemény, hanem életünk és környezetünk természetes állapota. A kiállítás a kortárs fotográfia változatos eszközeivel nemcsak dokumentálja ezeket a folyamatokat, hanem új nézőpontokat is kínál ahhoz, hogyan gondolkodunk saját múltunkról, testünkről és a világhoz fűződő kapcsolatunkról. A Metamorphosis 2026. október 7. és 2027. január 17. között látogatható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban.
