Kép forrása: pexels.com
2026-ban a reklámadó nem az év első napjától tér vissza, hanem 2026. július 1-jétől. Ez azért különösen fontos, mert sok vállalkozás fejben még mindig úgy kezeli ezt az adónemet, mint amely „létezik ugyan, de valójában 0 százalék”. Ez 2026 első félévében még igaz, az év második felétől viszont már nem. A jelenlegi szabály szerint a reklámadó mértéke 2019. július 1. és 2026. június 30. között 0 százalék, utána pedig ismét tényleges fizetési kötelezettség keletkezhet.
A változás súlyát az adja, hogy a jogszabály nemcsak a klasszikus médiacégek világára vonatkozik. A reklámadó hatálya alá eshet a médiaszolgáltatásban, a túlnyomórészt magyar nyelvű sajtótermékben, szabadtéri reklámhordozón, járművön, nyomtatott anyagon, ingatlanon, illetve az interneten, túlnyomórészt magyar nyelven vagy túlnyomórészt magyar nyelvű oldalon, ellenszolgáltatás fejében közzétett reklám is. Vagyis a szabályozás jóval szélesebb, mint amit sokan elsőre feltételeznek.
A legfontosabb 2026-ra az, hogy ketté kell választani az évet. 2026. január 1. és június 30. között a reklámadó mértéke továbbra is 0 százalék. 2026. július 1-jétől viszont a közzétevőknél a normál adómérték újra alkalmazandó. A 2025. évi LXXXIII. törvény ezt kifejezetten rögzíti, és azt is kimondja, hogy a naptári évvel azonos üzleti éves adóalanyoknál a reklámadó szempontjából a 2026-os adóév 2026. július 1-től 2026. december 31-ig tart. Ez egy rövid, speciális adóév, amelyhez külön számítási logika kapcsolódik.
Kik lehetnek adóalanyok? A törvény elsődlegesen a reklám közzétevőit adóztatja. Ide tartozhat például a médiatartalom-szolgáltató, a kiadó, a reklámhordozót hasznosító vállalkozás, illetve internetes közzététel esetén a reklámfelülettel rendelkezni jogosult személy vagy szervezet. A jogszabályból az is következik, hogy az online térben nemcsak a hagyományos portálok lehetnek érintettek, hanem minden olyan szereplő, aki saját felületen, ellenérték fejében tesz közzé reklámot. Szakmai értelmezések szerint ez a közösségi média felületeken reklámtartalmat közzétevő tartalomgyártókat is érintheti.
A közzétevő oldali adó mértéke 2026. július 1-jétől ismét 7,5 százalék, mégpedig a reklámadó-alap 100 millió forintot meghaladó része után. A törvény azt is kimondja, hogy a 100 millió forintos rész adómentes, ugyanakkor ez a mentesség de minimis támogatásnak minősül, tehát nem teljesen „szabad” kedvezmény, hanem az uniós csekély összegű támogatási szabályokkal összhangban vehető igénybe. Ez a részlet főként azoknál lehet fontos, akik több támogatási jogcímet is használnak, vagy vállalatcsoportban működnek.
A 2026-os év azonban itt sem a megszokott logika szerint működik. Mivel a reklámadó szempontjából a naptári éves adózóknál csak a július 1. és december 31. közötti időszak lesz adóév, a törvény előírja, hogy a fizetendő adót egy rövidebb, 365 napnál rövidebb adóévre vonatkozó speciális szabály szerint kell meghatározni. Ennek lényege, hogy az adóévi adóalapot 365 napos időszakra kell vetíteni, a 7,5 százalékos adókulcsot erre kell alkalmazni, majd az így kapott adót időarányosítani kell a tényleges adóév napjaira. Ez technikailag nem bonyolult, de számviteli és adótervezési oldalról odafigyelést igényel.
Nemcsak a közzétevőknek kell figyelniük. A reklámadó egyik sokat félreértett eleme, hogy bizonyos esetekben a megrendelő, vagyis a hirdetést vásárló vállalkozás is adóalannyá válhat. Ez akkor merül fel, ha a megrendelő nem rendelkezik a közzétevő megfelelő nyilatkozatával, nem tudja igazolni a nyilatkozatkérést és annak elmaradását, illetve a közzétevő nem szerepel a NAV 7/A. § szerinti nyilvántartásában. A törvény tehát nemcsak a médiacégeknek, hanem a reklámot vásárló cégeknek is kockázatot jelenthet.
A megrendelői oldalon az adó alapja a reklám-közzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része, az adómérték pedig 5 százalék. Ha ez a kötelezettség beáll, akkor a megrendelőnek a számla vagy számviteli bizonylat kézhezvételét követő hónap 20. napjáig kell az adót összesítve bevallania és megfizetnie. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy nagyobb online kampány vagy médiavásárlás után már 2026 augusztusában is keletkezhet első fizetési határidő.
Az adminisztráció sem mellékes. A törvény alapján a reklámadó alanya önadózással teljesíti kötelezettségét, az éves adót pedig az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig kell megállapítani és bevallani. Az adóelőleget főszabály szerint szintén be kell vallani, és a szokásos rendszerben két részletben kell megfizetni. A 2026. július 1-jét magában foglaló adóévre azonban külön szabály vonatkozik: a megállapított adóelőleg felét kell csak megfizetni, a közzétevőre irányadó egyik előlegfizetési időpontban. A szakmai összefoglalók ezt alapesetben 2026. július 20. vagy 2026. október 20. napjaként értelmezik, továbbá 2026. december 20. előleg-kiegészítési határidő lehet.
Az internetes közzétevőknek különösen érdemes résen lenniük. A jogszabály szerint az a 3. § (1) bekezdés e) pontja szerinti adóalany, akit a NAV más adónemben nem tart nyilván, a reklámtevékenység megkezdését követő 30 napon belül köteles bejelentkezni. A NAV külön nyilvántartást is vezet a reklámadóról szóló törvény szerinti adóalanyokról. Ez a gyakorlatban azért fontos, mert ha a közzétevő szerepel ebben a nyilvántartásban, az a megrendelő oldalán is csökkentheti az adókockázatot.
A mulasztások szankciója sem elhanyagolható. A törvény szerint a bejelentkezési kötelezettség elmulasztása esetén a NAV felszólítást küldhet, majd ismételt mulasztásnál 10 millió forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki. A nyilatkozattétel elmulasztásához is kapcsolódhat szankció, és ha a közzétevő bevallási kötelezettségét nem teljesíti, az adóhatóság ellenőrzést indíthat, és becsléssel állapíthatja meg az adót. A reklámadó tehát nem az a terület, ahol érdemes „majd meglátjuk” alapon működni.
Mi következik ebből 2026 márciusában? Az, hogy ugyan tényleges reklámadó-fizetés még nincs, de a felkészülés időszaka már megkezdődött. A közzétevőknek érdemes áttekinteniük, hogy a bevételeikből mi minősülhet reklámközzétételből származó árbevételnek, a megrendelőknek pedig azt, hogy a partnereiktől milyen nyilatkozatot kérnek be, és ellenőrzik-e a NAV nyilvántartását. Aki az év második felére hagyja ezt, az könnyen adminisztratív és pénzügyi kockázatot épít be a működésébe.
LM
