Hírek belföldről és külföldről

Több mint 600 ezer magyar dolgozik jelenleg külföldön – de a trend lassan változik. Miközben az ország népessége történelmi mélypontra süllyed, a kivándorlás már nem gyorsul, hanem átalakul: egyre többen ingáznak, mások visszatérnek, de közben a fiatalok új generációja továbbra is a nyugat-európai lehetőségekben látja a jövőt. A 2025-ös adatok új fényt vetnek a magyar munkaerő-vándorlásra – és arra, mit jelent ma „magyar munkavállalónak lenni” Európában.

A 2010-es évek elején a kivándorlás volt a közbeszéd egyik legfontosabb témája. Tömegek indultak el Ausztriába, Németországba vagy az Egyesült Királyságba, jobb megélhetést, magasabb bért és kiszámíthatóbb életet keresve. A KSH akkori adatai szerint 2015-re már több mint 500 ezer magyar élt és dolgozott huzamosan külföldön.

2025-re ez a szám mintegy 610–630 ezer fő körül stabilizálódott, a kivándorlás üteme tehát lelassult, de a tendencia nem fordult meg. A visszatérők száma növekszik ugyan, ám minden hazatérőre még mindig jut legalább két új kivándorló.

Fő célországok: Ausztria, Németország, Egyesült Királyság – és most már Hollandia is

A magyar munkavállalók célországai az elmúlt évtizedben nem sokat változtak, de a hangsúlyok igen.

Ausztria továbbra is a legfontosabb célpont: közel 200 ezren dolgoznak ott, sokan napi vagy heti ingázóként a határ menti megyékből.
Németország a második legnépszerűbb célország, nagyjából 150–170 ezer magyarral.
Az Egyesült Királyság a Brexit után veszített népszerűségéből, de még mindig mintegy 80 ezer magyar él és dolgozik ott.
Hollandia és Írország viszont új célpontok: a rugalmasabb munkavállalási lehetőségek és a vendégmunkásokat támogató infrastruktúra sok fiatalt vonz.

Érdekesség, hogy a fiatal generáció (18–35 év) már nem feltétlenül tartós kivándorlásban gondolkodik: sokan szezonális vagy projektalapú munkát vállalnak, és évente több hónapot töltenek külföldön.

A „kétlakiság” új korszaka

A 2020-as évek második felében a statisztikusok egy új kategóriát kezdtek használni: részleges migráció.
Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló Magyarországon él, de külföldi munkahelyről kap jövedelmet, vagy épp fordítva – külföldön dolgozik, de itthon tartja a családját. A becslések szerint több mint 100 ezer magyar tartozik ebbe a csoportba.

Ez a modell különösen jellemző a Nyugat-Dunántúl és Észak-Magyarország régióiban élőkre, akik Ausztriába, Németországba vagy Szlovákiába járnak dolgozni. A digitalizáció és a távmunkalehetőségek elterjedése pedig újabb réteget von be: a külföldi cégnek dolgozó, de Magyarországon élő szakemberekét.

A pénz marad a fő motiváció

Bár a hazai bérek 2025-re jelentősen emelkedtek – a KSH szerint a nettó átlagkereset meghaladta az 500 ezer forintot, míg tíz éve ez még csak 250 ezer körül volt –, a különbség még mindig óriási.

Egy magyar szakmunkás Ausztriában vagy Németországban három-négyszeres fizetést vihet haza.
A legkeresettebb szakmák továbbra is az egészségügyi dolgozók, a vendéglátásban dolgozók, a logisztikai szakemberek és az informatikusok köréből kerülnek ki.

A pénzügyi motiváció mellett azonban egyre fontosabbá válik a stabilitás és az életminőség is: a külföldön dolgozók 40%-a nem csupán a fizetés, hanem a kiszámíthatóbb munkakörnyezet miatt választja a nyugat-európai országokat.

Kivándorlás helyett ingázás – és visszatérés

A legfrissebb kutatások szerint a magyar migrációs trend kettévált:

A fiatal, diplomás generáció mobilis, sokan külföldön tanulnak, majd nem térnek haza.
A középkorú, családos munkavállalók viszont egyre gyakrabban választják a hazaköltözést, különösen akkor, ha a magyarországi bérek megközelítik az osztrák vagy német szint felét.

Az ingázás vált a legnépszerűbb formává: a KSH becslése szerint mintegy 120 ezer ember dolgozik rendszeresen külföldön, miközben itthon él. Ez a szám 2015-ben még alig 40 ezer volt.

A demográfiai árnyék

A kivándorlás közvetett hatása a legfájdalmasabb: a magyar társadalom elöregedése felgyorsult.
A fiatal, munkaképes korú népesség egy része külföldön keres boldogulást, így az itthoni munkaerőpiac egyre nehezebben talál utánpótlást.

2025-re a magyar népesség 9,45 millió főre csökkent, ami történelmi mélypont. Ezzel párhuzamosan nő a vendégmunkások száma: a becslések szerint több mint 120 ezer külföldi munkavállaló dolgozik Magyarországon, főként Ázsiából és a Balkánról.

Hazatérők és újrakezdők

Az utóbbi évek pozitív fejleménye, hogy évi 20–25 ezer magyar dönt a hazatérés mellett. Közülük sokan saját vállalkozást indítanak, vagy multinacionális cégeknél helyezkednek el. A hazatérők legnagyobb kihívása továbbra is az, hogy az itthoni bérszint és az életminőség még mindig nem versenyképes a nyugati modellekkel, ugyanakkor a családi, kulturális és lakhatási tényezők sokakat visszavonzanak.

A jövő kérdése: maradni vagy menni?

A migrációs kutatók szerint a következő évek kulcsa nem az lesz, hányan mennek el, hanem hányan térnek vissza. A magyar gazdaság növekedését ugyanis már most is korlátozza a munkaerőhiány, miközben a kivándorlás strukturálisan átalakította az országot.

A kormányzat 2025-ben több programot is indított a fiatalok hazacsábítására – például adókedvezményt és bérkompenzációt kínál azoknak, akik külföldről hazatérve Magyarországon vállalnak munkát. A hatás azonban még kérdéses: a döntő tényező továbbra is az lesz, hogy a hazai fizetések és a munkakörülmények mennyire tudják felvenni a versenyt a nyugatiakkal.

2025 Magyarországa kettős képet mutat: miközben a kivándorlás lassult, a társadalom és a gazdaság még mindig erősen függ a külföldi munkavállalástól. A magyar munkaerő mobil, rugalmas és világlátott – de a kivándorlás nem csupán gazdasági, hanem kulturális kérdés is lett. Az ország számára a legnagyobb kihívás most az, hogy a külföldön szerzett tapasztalat és tudás ne veszteségként, hanem tőkének térjen vissza.
Hogy a „külföldi magyar” ne csak statisztika legyen, hanem híd két világ között.