Kép forrása: pexels.com
Az újévi lencse körül van valami megnyugtatóan egyszerű: egy tányér forró ételbe belesűrítünk egy egész éves vágyat. Legyen több pénz, több biztonság, több rend. És bár ma már mosolyogva mondjuk, hogy „a lencse pénzt hoz”, a babona nem a semmiből nőtt ki. Inkább egy hosszú, európai hagyomány és egy nagyon emberi gondolkodásmód találkozása.
A magyarázat első fele vizuális. A lencseszem kicsi, lapos, kerekded, könnyű belelátni az aprópénzt. A néphit logikája itt nem bonyolult: sok szem, sok érme, sok forint. Nem kell hozzá misztikum, elég egy erős kép.
A második fele hétköznapi megfigyelés. A lencse főzés közben megszívja magát, „megnő”, gyarapodik. A gyarapodás pedig évfordulókor különösen jó szó. A konyhában történő változás így kapott jelentést: ahogy a lencse duzzad, úgy duzzadjon a család szerencséje, a megtakarítás, a lehetőség.
A lencse, mint jólétkívánság, Európa több pontján felbukkan, különösen ott, ahol erős az újévi „szerencsemenü” hagyománya. Olaszországban például a lencse évtizedek óta az ünnepi asztal része, és a magyarázat gyakran ugyanaz: a szemek pénzérmére emlékeztetnek, ezért a lencsés étel az anyagi bőség jelképe lett.
Magyarországon a történet ehhez még egy praktikus réteget is hozzátesz. A lencse és a többi száraz hüvelyes tipikus téli kamraélelmiszer volt: eltartható, laktató, olcsó, könnyen főzhető. A szokások sokszor így születnek: ami kéznél van, az ünnepen is előkerül, aztán idővel jelentést kap. Az újév pedig pont az a nap, amikor mindenki szereti azt hinni, hogy a következő tizenkét hónap valahogy „beállítható” egy jó döntéssel, egy jó fogással.
A magyar újévi babonacsomag
A lencse nem egyedül érkezett, hanem egy komplett újévi csomag részeként. A legismertebb páros a malac és a lencse. A malac „kitúrja” a szerencsét, előre halad, nem hátra. A lencse pedig hozza a pénzt, legalábbis jelképesen.
Mellé megjöttek a tiltások is. Sok családban újévkor nem esznek baromfit, mert „elkaparja” a szerencsét, és van, ahol a halat is óvatosan kezelik, mert „elúszhat” vele a jó szerencse. Ezek a magyarázatok ma már inkább mosolyt csalnak az arcra, de a logika ugyanaz: az újévben szeretjük a világot egyszerű, kézzelfogható jelekre fordítani.
A modern életben a lencse nyilván nem pénzügyi stratégia. Viszont rítus. Egy közös pont a családban, egy jelzés magunknak, hogy most új lapot nyitunk. És ez a szokás épp azért él túl, mert nem nagy ügy. Nem drága. Nem bonyolult. Csak egy tál lencse, amibe bele lehet tenni azt a reményt, hogy az idei év kicsit rendezettebb, kiszámíthatóbb, bőkezűbb lesz.
