Kép forrása: pexels.com
Egy egyszerű, kerek tészta, megkenve paradicsomszósszal, megszórva sajttal – és mégis: minden ország, minden város, sőt, minden háztartás sajátként tekint rá. De hogyan vált a nápolyi utcagyerekek egyszerű eledele a világ egyik legikonikusabb ételévé? A pizza története több mint gasztronómiai út: ez a globalizáció, a szegénységből fakadó kreativitás és az ízek forradalmának krónikája.
A pizza gyökerei az ókorba nyúlnak vissza. Már az egyiptomiak, görögök és rómaiak is sütöttek lapos kenyereket, amelyeket fokhagymával, olívaolajjal vagy datolyával ízesítettek. Az igazi fordulópont azonban a középkori Nápolyban következett be – egy szegény, zsúfolt városban, ahol a lakosság olcsó, gyors és tápláló ételeket keresett. A kenyérszerű tésztát olívaolajjal, paradicsommal és helyi fűszerekkel dobták fel – megszületett a pizza, úgy, ahogy ma ismerjük.
Paradicsom + tészta = forradalom
A paradicsom a 16. században érkezett meg Európába Dél-Amerikából – sokáig gyanakodva fogadták, mérgezőnek tartották. De a nápolyiak kísérletező szelleme győzött: a szegénynegyedekben megkóstolták, megszerették, és a paradicsom hamar a pizza szíve lett. A 18. század végére a nápolyi utcákon már pizzaárusok kínálták a friss, meleg pizzát – kézben fogyasztva, siető munkásoknak, gyerekeknek, matrózoknak.
A királyi megerősítés: Margherita születése
1889-ben egy újabb mérföldkőhöz érkezett a pizza: I. Umbertó olasz király és felesége, Margherita királyné Nápolyba látogatott. A legenda szerint Raffaele Esposito, a híres pizzaiolo háromféle pizzát készített a királynő tiszteletére. Az egyik – paradicsommal, mozzarellával és bazsalikommal – az olasz zászló színeit idézte. Margherita kedvence lett, így a pizza megkapta a nevét: Pizza Margherita. A szegények eledele így hivatalosan is belépett a felsőbb körökbe.
A 20. század elején olasz bevándorlók vitték a pizzát Amerikába – főként New Yorkba, Chicagóba, Bostonba. Kezdetben csak az olasz közösségek ismerete volt, ám a II. világháború után, az olasz frontról hazatérő amerikai katonák nosztalgiája elhozta a pizzát a szélesebb közönséghez is. Megindult a pizzériák aranykora: a Lombardi’s New Yorkban, a Pizzeria Uno Chicagóban, és később a nagy láncok – Domino’s, Pizza Hut – világszintre emelték az ételt.
A pizza mindenhova eljutott, és mindenhol alkalmazkodott. Az amerikai deep dish vastag tésztás, szinte pitére emlékeztet. A japán okonomiyaki pizza tojással és tengeri herkentyűkkel. A brazil pizzák gyakran édesek, a magyar változatokon gyakran találni kolbászt vagy tejfölt. Minden kultúra saját képére formálta ezt az univerzális ételt – és éppen ez a titka: a végtelen rugalmasság.
A gasztroikon, amely nem megy ki a divatból
Ma a pizza több mint étel – szimbólum. Az otthoni lazulás étele, a gyerekzsúrok sztárja, a közös rendelés ikonja, a gyors randik vagy hosszú filmnézős esték kísérője. Michelin-csillagos pizzériák és mobilfoodos pizzakemencék ugyanúgy népszerűek, és egyvalamiben mindenki egyetért: egy jó pizza örök.
A pizza története a nép egyszerű ételéből indult, és a világ kedvencévé vált. Minden szelet múltat hordoz: szegénységet, kreativitást, nemzeti büszkeséget – és természetesen egy csipet paradicsomot, sajtot és szeretetet.
LM
