Pedagógusok Világnapja: akik nélkül nem lenne jövőnk

Minden év október 5-én a világ figyelme a tanárok, óvónők, pedagógusok és minden nevelő felé fordul. Ezen a napon ünnepeljük a Pedagógusok Világnapját, amelyet 1994-ben hirdetett meg az UNESCO, az 1966-os, tanárokról szóló nemzetközi ajánlás elfogadásának emlékére. A nap célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a pedagógusok társadalomban betöltött nélkülözhetetlen szerepére, és elismerje azt a munkát, amelyet generációk jövőjéért végeznek.

A nap célja nem más, mint ráirányítani a figyelmet arra, hogy a pedagógus nem csupán foglalkozás, hanem társadalmi alapfunkció. Ha nincs tanár, nincs jövő sem.

Egy dátum, amely a világ tanárait köti össze

A világnap eredete 1966-ig nyúlik vissza, amikor az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közösen fogadta el a Tanárok státuszáról szóló ajánlást. Ez az irat volt az első, amely világosan lefektette: a pedagógusok munkája az egyik legnagyobb társadalmi felelősség, ezért megfelelő megbecsülés és támogatás nélkül nincs fenntartható oktatás.

A dokumentum olyan alapelveket tartalmazott, amelyek ma is aktuálisak:

• a tisztességes munkakörülmények,

• a méltó bérezés,

• a szakmai autonómia,

• a folyamatos továbbképzés biztosítása.

1994-ben az UNESCO úgy döntött: minden évben legyen egy nap, amikor a világ minden országában közösen emlékeznek meg a pedagógusokról. Ez lett október 5., a Pedagógusok Világnapja.

Ünneplés országonként

A világnap sok helyen ünnepélyes esemény, máshol csendes gesztus, de mindenhol ugyanazt üzeni: a tanár érték.

• Japánban a gyerekek saját kezűleg készített ajándékokkal lelik meg tanáraikat, ezzel köszönve meg az egész éves munkát.

• Franciaországban szakmai fórumokat, konferenciákat rendeznek, ahol oktatáspolitikai kérdéseket vitatnak meg.

• Brazíliában fesztiválhangulat uralkodik az iskolákban: színes műsorokkal ünnepelnek.

• Magyarországon hivatalosan június első vasárnapja a Pedagógusnap, de október 5-én is egyre több iskola, önkormányzat és civil szervezet mond köszönetet a tanároknak.

Egyre gyakrabban látni, hogy ezen a napon diákok posztokban idézik fel kedvenc tanáraik emlékét, szülők virágot visznek, vagy egyszerűen csak annyit mondanak: „Köszönjük.”

A pedagógus munkája gyakran láthatatlan. Nem minden tanóra sikerül látványosan, nem minden diák hálás azonnal. Sokszor éveknek kell eltelnie, mire a tanár hatása igazán megmutatkozik.

Egy magyar középiskolai tanár így mesélt:
„Tizenöt évvel ezelőtt tanítottam egy lányt, aki állandóan kételkedett magában. Pár éve kaptam tőle egy levelet: ’Tanárnő, ma már kétgyermekes orvos vagyok. És minden vizsgán eszembe jutott, amit maga mondott: bízz magadban, mert képes vagy rá.’ Az ilyen pillanatokért érdemes tanítani.”

A pedagógus egyszerre oktató, mentor, pszichológus, közösségszervező és sokszor pót-szülő is. Olyan szereplő, aki gyakran több időt tölt a gyerekkel, mint a szülők hétköznapokon.

A 21. század tanári kihívásai:

Digitális világ, analóg kihívások

A COVID–19 járvány megmutatta, hogy a tanárok rugalmassága óriási. Egyik napról a másikra kellett átállniuk az online oktatásra. Bár sokan sikerrel vették az akadályt, a tapasztalatok szerint nem mindenhol állt rendelkezésre a megfelelő technikai háttér.

Túlterheltség és adminisztráció

Sok országban – köztük Magyarországon is – a pedagógusok arról panaszkodnak, hogy a rengeteg papírmunka elveszi az időt a valódi tanítástól. A felmérések szerint a tanárok heti munkaideje gyakran meghaladja a 45 órát.

Anyagi és erkölcsi megbecsülés

Az OECD 2023-as jelentése szerint a pedagógusok jövedelme sok országban jelentősen elmarad a diplomás átlagjövedelemtől. Magyarországon például a kezdő tanárok fizetése alig haladja meg a minimálbér kétszeresét, miközben a pályán maradástól elvárt felelősség óriási.

Kiégés és pályaelhagyás

Egy 2022-es kutatás szerint Magyarországon a tanárjelöltek közel fele öt éven belül elhagyja a pályát. A kiégés, a túlterheltség és a társadalmi megbecsülés hiánya mind hozzájárulnak ehhez.

A tanári hivatás szépségei

Mindezen nehézségek ellenére sok pedagógus szenvedéllyel végzi munkáját.

Egy ghánai tanító így vallott:
„Amikor egy gyerek szeme felcsillan, mert megértett valamit, akkor tudom, miért választottam ezt a hivatást. A bankszámlán nem látszik, de a szívemben annál inkább.”

Az UNESCO egyik felmérése szerint a pedagógusok több mint 70%-a úgy nyilatkozott: azért marad a pályán, mert szereti a gyerekeket, és hisz abban, hogy van értelme a munkájának.

Mi kellene a jobb megbecsüléshez?

Szakértők szerint a kulcs egyszerű, mégis összetett:

1. Méltó bérezés – amely vonzóvá teszi a pályát a fiatalok számára is.

2. Folyamatos szakmai fejlődés – továbbképzések, modern módszerek elsajátítása.

3. Mentálhigiénés támogatás – a kiégés megelőzésére.

4. Kevesebb adminisztráció – több idő jusson a tanításra.

5. Társadalmi elismerés – a tanár legyen ismét megbecsült szereplő.

Hazánkban a Pedagógusnap június első vasárnapjához kötődik, de október 5-én is egyre több esemény emlékezik meg a tanárokról. Virágcsokrok, diákok köszöntői, iskolai ünnepségek – apró gesztusok, amelyek sokat jelentenek a hétköznapokban.

Az utóbbi években egyre gyakoribb, hogy civil szervezetek is kampányt indítanak, arra buzdítva a diákokat és szülőket, hogy írjanak köszönő üzenetet kedvenc pedagógusuknak. Ezek a gesztusok nem oldják meg a strukturális problémákat, de jelzik: a társadalom értékeli a tanárok munkáját.

Statisztikai kitekintő

• Az UNESCO szerint világszerte 69 millió új tanárra lenne szükség 2030-ig ahhoz, hogy minden gyermek részesülhessen alapfokú oktatásban.

• Az OECD 2023-as felmérése alapján a tanárok több mint 40%-a 50 év feletti Európában, ami azt jelzi: sürgős a pályára utánpótlást vonzani.

• Magyarországon a tanárhiány egyes régiókban már a diákok óraszámát és tantárgyi lefedettségét is veszélyezteti.

A Pedagógusok Világnapja emlékeztet arra, hogy a tanár nemcsak tudást ad át, hanem jövőt formál. Nem elég évente egyszer köszönetet mondani – a pedagógusok támogatása hosszú távon a társadalom túlélésének kulcsa.

Egy tanár nélkül nincs mérnök, nincs orvos, nincs művész. Minden pálya alapja a tanár.

Október 5-én talán elég egy mosoly, egy köszönöm, egy kézzel írt üzenet. De hosszú távon arra van szükség, hogy a pedagógus szakma ismét vonzó legyen, hogy a fiatalok közül sokan válasszák hivatásként, és hogy azok, akik ma tanítanak, érezzék: munkájuk valóban értékes.

LM