Kép forrása: pexels.com
Ha beszédutánzásról van szó, minden út a madarakhoz vezet. A legismertebb „beszélő” állatok között toronymagasan vezetnek a papagájok, különösen a jáko papagáj (más néven afrikai szürke papagáj). Ezek a madarak nemcsak azt tanulják meg, hogyan hangzik egy szó, hanem képesek azt megfelelő hangszínben, hanglejtéssel is visszaadni – olyan módon, hogy néha az ember sem tudja eldönteni: valódi személy beszélt-e.
A híres Alex nevű jákó például, akit dr. Irene Pepperberg több mint 30 évig tanulmányozott, nemcsak szavakat mondott ki, hanem tárgyakat azonosított, színeket ismert fel, sőt – korlátozott módon – kérdésekre is válaszolt. Bár vitatott, mennyire értette a kimondott szavakat, Alex esete mégis mérföldkő volt az állati intelligencia kutatásában.
De nem csak a jákók képesek erre. A hullámos papagáj – az egyik leggyakoribb hobbiállat – is képes akár több száz szót megtanulni. Egyes példányok olyan választékosan „beszéltek”, hogy gazdáik szerint külön személyiséget tükrözött vissza a „szókincsük”.
Még különlegesebb a mina madár (más néven hill myna), amelynek beszédhangjai sokszor még az emberi hangszín árnyalatait is visszaadják. Ezek a madarak nemcsak szavakat, hanem köhögést, kacagást, ajtócsapódást vagy telefoncsörgést is képesek tökéletesen utánozni.
A tenger mélyéről érkező szavak
A beszédutánzás képessége nem korlátozódik a madarakra. A beluga bálnák, ezek a különösen kommunikatív, sarkvidéki élőhelyeken élő cetek, hangjuk miatt kapták a „kanári a tengerekben” becenevet. Egyes fogságban élő példányokról beszámoltak, hogy emberi beszédre emlékeztető hangokat produkáltak. A leghíresebb ilyen esetben egy búvár azt hitte, hogy valaki a víz alól beszél hozzá – a hang forrása pedig egy beluga volt.
A delfinek, amelyek egyébként is összetett kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, laboratóriumi kísérletek során próbáltak emberi hangokat utánozni. Egy 2012-es tanulmányban egy NOC nevű delfin olyan hangokat adott ki, amelyek fonetikailag közel álltak az emberi beszédhez – persze ez nem jelent valódi „beszédet”, inkább annak utánzását.
A szárazföld meglepetései
A földi emlősök között ritkább, de nem példátlan az emberi hang utánzása. A kutyák például időnként képesek olyan morgó, vonyító hangokat kiadni, amelyek megtévesztésig hasonlítanak emberi szavakra. Az interneten elhíresült videókból tudjuk, hogy némelyik kutya "mama"-t vagy "I love you"-t „mond”, bár az ilyesmi inkább véletlen hangképzés, mint tudatos utánzás.
A főemlősök, mint a csimpánzok vagy orangutánok, meglepően okosak, de az emberi beszéd utánzásában korlátozza őket a fiziológiájuk: hangképző szerveik nem alkalmasak a pontos artikulációra. Ennek ellenére voltak próbálkozások, amelyek során egy orangután néhány magánhangzót képes volt reprodukálni, ha hallott emberi példát.
A nyelv határa: utánzás vagy megértés?
Fontos különbséget tenni a hang utánzása és a nyelvi megértés között. Az állatok, bármennyire is ügyesen utánoznak minket, nem értik a nyelv mögötti fogalmakat és szabályokat úgy, mint az ember. Még a legintelligensebb példányok sem képesek új mondatokat alkotni, vagy összefüggő gondolatokat kifejezni. Amit hallunk tőlük, az sokszor megtévesztően emberi – de valójában ösztönös vagy tanult hangreprodukció, nem pedig tudatos kommunikáció.
Mit mondanak rólunk az utánzó állatok?
Talán a legérdekesebb kérdés mégis az: miért akarjuk, hogy az állatok emberként szóljanak hozzánk? Talán azért, mert a beszéd számunkra a legintimebb, legemberibb kommunikációs forma. Ha egy madár visszamondja nekünk azt, amit mondtunk neki, az olyan, mintha egy pillanatra áttörnénk az állat és ember közti határt.
LM
