Miért van a macskáknak kilenc életük?

A macskák nem véletlenül váltak a túlélés szimbólumává. Testfelépítésük rugalmas, mozgásuk elegáns, reflexeik szinte villámgyorsak. Számtalan videó és történet kering az interneten arról, hogyan esik egy macska több méter magasból a földre – épen, talpra érkezve. Ezt a különleges képességüket „talpraesési reflexnek” hívják, és valóban segít abban, hogy sérülés nélkül ússzák meg azokat a baleseteket, amelyek más állatokra nézve végzetesek lennének.

Ez a fizikai adottság a történelem során újra és újra lenyűgözte az embereket, és nem csoda, hogy idővel mitikus túlélőkként tekintettek rájuk.

A misztikus kilences

De miért éppen kilenc élet? A válasz a számok világában keresendő. A kilenc sok kultúrában a teljesség, a tökéletesség és a mágikus erő szimbóluma. Az ókori Egyiptomban, ahol a macskák szent állatoknak számítottak, a kilences szám gyakran kötődött az isteni rendhez. Az angolszász világban pedig egy régi mondás így szól:

„A cat has nine lives. For three he plays, for three he strays, and for the last three he stays.”
– azaz: „A macskának kilenc élete van. Háromig játszik, háromig csavarog, az utolsó háromban már marad.”

A mondás nemcsak a számot erősíti meg, hanem egyfajta életút-metaforát is nyújt a macskák kalandos természetére.

Más ország, más szám

Érdekesség, hogy a „kilenc élet” nem univerzális hiedelem. Spanyolországban és néhány más kultúrában például csak hét életet tulajdonítanak a macskáknak. A Közel-Keleten pedig olykor csak hat életet említenek. A különbségek ellenére a közös nevező minden esetben ugyanaz: a macska kitartó, ravasz és túlélésre született.

Több, mint babona

Bár tudjuk, hogy a macskáknak csupán egy életük van, ez a mondás rávilágít valamire, amit minden macskatulajdonos jól ismer: ezek az állatok mintha valóban más ligában játszanának. Legyen szó egy vakmerő ugrásról, egy csodával határos menekülésről vagy épp egy gyors regenerálódásról, a macska mindig meglep.

És miért mindig talpra esnek a macskák?

A macska, amikor zuhan, érzékeli a testének helyzetét a térben. Ezt a belső fülben található egyensúlyérzékelő szervek, az úgynevezett félkörös ívjáratok segítségével teszi. Ezek az eszközök a fej elfordulását és a gyorsulást érzékelik, és információt küldenek az agynak.

Amikor leesik:

1. Először a fejét fordítja a talaj felé – ez a tájékozódás első lépése.

2. Ezután a gerince elcsavarodik, lehetővé téve, hogy az elülső és a hátsó testfél egymástól függetlenül mozogjon.

3. A lábait kinyújtja, hogy tompítsa az esést.

4. Végül, hátát kissé púposítva és farkát kiegyensúlyozóként használva, talpra érkezik.

Mindez kevesebb mint egy másodperc alatt zajlik le.

Nem mindig sikerül – de gyakran igen

Bár a legtöbb macska valóban képes talpra esni, nem tévedhetetlenek. Ha túl alacsonyról esnek le, akkor nincs elég idő a testük átrendezésére, és nagyobb az esélye a sérülésnek. Ironikus módon a magasabb helyről való esés – például egy hatodik emeletről – kisebb eséllyel végződik súlyos sérüléssel, mert több idejük van "rendezni a soraikat" a levegőben.

A New York-i Állatorvosi Központ egyik tanulmánya szerint olyan esetek is előfordultak, amikor macskák 20 emeletnyi zuhanást is túléltek – és talpra estek.

A biológia és fizika tökéletes találkozása

A macska testalkata is segíti a sikeres landolást. Könnyű csontozat, erős, izmos lábak, rugalmas gerinc – mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a földet érés ne járjon tragédiával. Ehhez jön még a vastag szőrzet, amely bizonyos esetekben szintén enyhítheti az ütést.

LM