Méz – Az istenek eledele, a természet aranya

Ha visszatekintünk a történelem legrégibb emlékeire, a méz már akkor jelen van. A legrégebbi ismert mézábrázolás a spanyolországi „Cuevas de la Araña” barlangrajzain látható, Kr.e. 6000 körülről: egy emberi alak létrán mászik, miközben méhkaptárból gyűjt valamit – minden bizonnyal mézet.

A természet édessége akkoriban még igazi ritkaságszámba ment. Nem volt cukor, nem volt mesterséges édesítő – csak a gyümölcsök és a méz. Az emberek méhkaptárokat kerestek, gyakran kockázatot vállalva, hogy hozzájussanak ehhez az értékes anyaghoz.

Egyiptom: ahol a méz már pénzt ért

Az ókori Egyiptomban a méz különleges státuszt élvezett. A fáraók mézet kínáltak az isteneknek, használták balzsamozáshoz és gyógyításra is. Adót is lehetett fizetni mézzel, és az állami raktárakban ugyanúgy tárolták, mint a gabonát vagy az olajat.

Régészek több ezer éves mézedényeket találtak sírkamrákban, melyek tartalma meglepő módon még mindig ehető volt – ennyire tartós. A méz baktériumölő tulajdonsága ugyanis segít meggátolni a romlást.

Az istenek eledele Görögországban és Rómában

Az ókori görögök mézet használtak az ételek ízesítésére, borok és sütemények készítéséhez. Arisztotelész és Hippokratész is írt róla – utóbbi szerint a méz jótékony hatású a köhögésre, sebekre, sőt, az öregedés lassítására is.

A rómaiak tovább vitték ezt a hagyományt: mézbort (mulsum) készítettek, mézzel tartósították az ételeket, és háborúban is használták, sebek fertőtlenítésére.

Középkor: méz a kolostorok patikájában

A cukornád csak később jelent meg Európában, így a méz évszázadokig az egyetlen ismert édesítőszer volt a kontinensen. A középkori kolostorok gyógynövénykertjeiben a méz alapanyagként szerepelt különféle gyógyitalokban és kenőcsökben.

A mézsör (mead) is ekkoriban élte fénykorát: egyfajta erjesztett ital, amelyet víz és méz erjesztésével készítettek – sok helyen „az istenek italának” nevezték.

Kevesen tudják, hogy egy méh élete során mindössze egy teáskanálnyi mézet képes előállítani. Ehhez azonban akár több ezer virágot is meglátogat – és ezt teszi minden nap, míg csak él.

A méz előállítása nem egyszerű: a méhek a nektárt hazaszállítják a kaptárba, ott enzimekkel lebontják, majd a viaszsejtekbe zárják. Ott szárítják és sűrítik – ez lesz végül a méz. Minden cseppjében napfény, virágillat és méhszorgalom van.

Mézfajták és ízviláguk – többet mondanak, mint hinnénk

A méz nem egységes termék: a növényfaj, az időjárás, a termőhely mind befolyásolja ízét, színét és illatát.

• Akácméz: világos, lágy, hosszú ideig folyékony marad. Népszerű gyerekek körében.

• Hársméz: enyhén mentolos, karakteresebb – köhögés ellen is gyakori.

• Gesztenyeméz: sötét, enyhén kesernyés, igazán különleges ízvilág.

• Repceméz, napraforgóméz, erdei méz – minden mézfajta más és más, érdemes kóstolgatni őket.

A helyi méhészetek nemcsak minőségi mézet kínálnak, hanem a beporzók védelmét is segítik – így a mézvásárlás környezettudatos döntés is lehet.

A klímaváltozás, a vegyszerek és a városiasodás hatására világszerte csökken a méhek száma. A méhek pusztulása nemcsak a méztermelést fenyegeti, hanem a mezőgazdaságot is – hiszen ők porozzák be a növényeink jelentős részét.

Így amikor helyi mézet vásárolunk, nem csupán egy üveg finomságot viszünk haza, hanem hozzájárulunk a természet egyensúlyának megőrzéséhez is.

A méz az emberiség történetének édes kis kísérője – egyszerre táplál, gyógyít, összeköt minket a természettel, és segít megérteni, milyen törékeny és csodálatos világban élünk.

LM