
Kép forrása: pixabay.com
Október 10-e a naptárban nem piros betűs ünnep, mégis az egyik legfontosabb nap, amely a figyelem középpontjába helyezi azt, amiről sokan még mindig keveset beszélnek: a lelki egészséget. A Lelki Egészség Világnapját 1992 óta rendezik meg világszerte, és minden évben más-más témát jár körül. 2025-ben a fő üzenet így hangzik: „Hozzáférés a szolgáltatásokhoz – lelki egészség katasztrófák és vészhelyzetek idején.”
Ez az idei jelmondat a háborúk, természeti katasztrófák, gazdasági válságok és menekültáradatok korában különösen időszerű. A mentális egészség kérdése ma már nem csupán egyéni probléma, hanem társadalmi, gazdasági és humanitárius ügy is.
A számok mögött emberek vannak
A WHO adatai szerint világszerte közel egymilliárd ember küzd valamilyen mentális zavarral. A leggyakoribb a depresszió és a szorongás, de egyre több az alvászavarral, kiégéssel vagy poszttraumás stresszel élő ember is. A COVID-járvány évei csak felerősítették a lelki terheket: sokan veszítették el szeretteiket, munkájukat, biztonságérzetüket – és ezzel együtt a kapaszkodóikat is.
A 2025-ös világnap középpontjában az áll, hogy a lelki segítséghez való hozzáférés alapvető emberi jog. Krízishelyzetben – legyen szó háborúról, természeti katasztrófáról vagy gazdasági bizonytalanságról – az emberek lelki terhei megsokszorozódnak. A WHO szerint a katasztrófák által érintett területeken az érintettek akár 20–25%-a szenvedhet mentális problémától, mégis alig jut szakmai támogatáshoz.
Miért nem kérünk segítséget?
A legnagyobb akadály sokszor nem a távolság, hanem a stigma. Még mindig gyakran gondolják az emberek, hogy „nem vagyok beteg, csak gyenge”, vagy „ez nem pszichológusra tartozik”. Pedig a lelki problémák ugyanolyan kezelést igényelnek, mint bármely testi betegség. Egy elhúzódó szorongás vagy depresszió éppúgy megnehezítheti a mindennapokat, mint egy krónikus fizikai fájdalom.
A WHO ezért arra törekszik, hogy a mentális egészség ugyanolyan súllyal szerepeljen az egészségpolitikában, mint a fizikai. Ez magában foglalja a pszichológiai elsősegély beépítését a katasztrófavédelmi és egészségügyi rendszerekbe, valamint a közösségi segítő hálózatok fejlesztését is.
Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek?
A lelki egészség megőrzése nem luxus, hanem szükséglet – különösen egy olyan korban, amikor minden nap újabb bizonytalanságokkal szembesülünk. A szakemberek szerint a legfontosabb: nem maradni egyedül.
-
Merjünk beszélni a problémáról – akár egy barátnak, családtagnak, akár szakembernek.
-
Tartsunk egyensúlyt a munka és a pihenés között, figyeljünk az alvásra és a testmozgásra.
-
Csökkentsük a felesleges hírfogyasztást, mert a folyamatos krízisjelentések fokozzák a szorongást.
-
És ha valaki körülöttünk láthatóan bajban van, ne fordítsuk el a fejünket – már egy beszélgetés is életmentő lehet.
Munkahelyeken és iskolákban is életbevágó kérdés
A világnap nemcsak az egyéneket, hanem a közösségeket is megszólítja. A munkahelyi stressz, a bizonytalan megélhetés vagy a tanulmányi nyomás mind hozzájárulhat a mentális fáradtsághoz. Egy támogató munkahelyi kultúra, a rugalmas munkarend, a nyílt kommunikáció és a „nem tabu a pszichológus” szemlélet ma már versenyelőnyt is jelenthet.
Iskolákban és fiatalok körében pedig egyre fontosabb a mentálhigiénés nevelés. A statisztikák szerint a serdülők közel egyharmada tapasztal tartós lehangoltságot, mégis csak kevesen kérnek segítséget. Az október 10-i programok világszerte erre hívják fel a figyelmet – a tanárok, szülők és diákok közös felelősségére.
Ha baj van – hova fordulhatunk?
Magyarországon több segélyvonal is éjjel-nappal, anonim módon működik:
-
Lelki Elsősegély Telefonszolgálat: 116-123
-
Kék Vonal Ifjúsági Segélyvonal: 116-111
-
Szülők vonala: 116-000
Ezek a számok nem ítélkeznek, nem kérdeznek feleslegesen – csak meghallgatnak. És sokszor ez az első, legfontosabb lépés a gyógyulás felé.
Egy nap, ami emlékeztet: nem vagy egyedül
A Lelki Egészség Világnapja emlékeztető mindannyiunk számára: a mentális egészség nem a gyengék ügye, hanem az emberi lét része. A csend, a fáradtság, a bezárkózás sokszor segélykiáltás, amelyet meg kell hallani – saját magunkban és másokban is.
Október 10-én tehát nemcsak a világszervezetek, hanem mi magunk is tehetünk valamit: figyelmet, empátiát, meghallgatást, időt adni egymásnak. Mert a lelki egészség – akárcsak a fizikai – nem adottság, hanem mindennapi törődés kérdése.
LM





