Kép forrása: pixabay.com
A delfinek évezredek óta lenyűgözik az embert intelligenciájukkal, társas viselkedésükkel és akrobatikus mozgásukkal. Van azonban egy olyan tulajdonságuk, amely még a tudomány számára is különösen érdekes: a delfinek gyakorlatilag sosem alszanak úgy, ahogyan az emberek. Bár pihennek, alvásuk teljesen eltér attól, amit mi ismerünk.
Az emberi agy alvás közben leállítja az ébrenléti működéseket: a tudat kikapcsol, a légzés és a szívműködés automatikusan zajlik. A delfineknél viszont a helyzet egészen más. Ők tudatos légzők, ami azt jelenti, hogy minden egyes levegővételt aktív döntés előz meg. Ha a delfinek „mély álomba” merülnének, ahogy mi, egyszerűen megfulladnának.
Féltekei alvás – a biológiai megoldás
A természet ezért egy különleges alkalmazkodási módot alakított ki számukra: az úgynevezett unihemispheric slow-wave sleep (féltekei lassúhullámú alvás). Ez azt jelenti, hogy az agy egyik fele alszik, miközben a másik fele ébren van. A pihenő fél biztosítja a regenerációt, míg az ébren lévő rész gondoskodik a légzésről, a tájékozódásról és a környezet figyeléséről.
Megfigyelték, hogy a delfinek ilyenkor gyakran egyik szemüket becsukják, míg a másikat nyitva tartják. Az agy ellentétes féltekéje irányítja a szemet: ha a bal szem csukva van, akkor a jobb agyfélteke pihen, és fordítva.
Úszva alvás – egyedülálló viselkedés
A delfinek alvás közben sem állnak meg teljesen. Gyakran lassan siklanak a víz felszínén, hogy időnként fel tudjanak jönni levegőt venni. Egy-egy agyfélteke általában körülbelül két órát pihen, majd váltanak. Ez a folyamat a nap 24 órájában zajlik, így a delfinek folyamatos éberségben élnek, miközben mindkét féltekéjük megkapja a szükséges regenerációt.
Ez a különleges alvásmód nemcsak a légzés miatt hasznos. A nyílt tengeren a delfineknek folyamatosan figyelniük kell a ragadozókra, például a cápákra, és éberen kell tartaniuk a társas kapcsolataikat is. A féltekei alvás lehetővé teszi, hogy soha ne veszítsék el teljesen a környezetük feletti kontrollt.
Érdekesség, hogy a delfinek mellett más vízi emlősök, például a fókák és a kardszárnyú delfinek (orkák) is hasonló módon pihennek, amikor vízben tartózkodnak. Sőt, bizonyos madaraknál is kimutatták ezt a jelenséget, például hosszú távú vándorlások során.
A delfinek alvásáról szóló első részletes kutatásokat az 1970-es években végezték. Elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálatokkal kimutatták, hogy amikor az egyik agyfélteke lassú hullámokat produkál – ami az alvás jele –, a másik fél aktív marad. Azóta több laboratóriumi és természetes közegben végzett vizsgálat is megerősítette: a delfinek valóban sosem alszanak egyszerre teljes aggyal.
Az emberi agy nem képes ilyen módon működni, a kutatások új perspektívát nyitnak az alvásról alkotott képünkben. A delfinek alvási stratégiája rávilágít arra, hogy a pihenés és az éberség biológiai egyensúlya sokféleképpen valósulhat meg a természetben.
