Kép forrása: pexels.com
Augusztus végén a magyar falvak felett különös nyüzsgés veszi kezdetét. A fészkek peremén álldogáló fehér gólyák (Ciconia ciconia) egyre gyakrabban csapnak a levegőbe széles szárnyaikkal, a közeli réteken pedig kisebb-nagyobb csapatok gyűlnek össze. A látvány szép, de egyben búcsú is: ezek a madarak indulásra készülnek. Útjuk több ezer kilométeren át vezet, Európától Afrika déli vidékéig.
A válasz egyszerű, de kíméletlen: a tél nem kegyes hozzájuk. A gólyák nyáron békákkal, halakkal, rovarokkal, kisebb rágcsálókkal táplálkoznak. Ezek bőségesen megtalálhatók a magyar mocsarakban, mezőkön és folyópartokon – de csak addig, amíg az időjárás engedi. Amikor a fagy beköszönt, a talaj megkeményedik, a vizek befagynak, és az élelemforrások gyakorlatilag eltűnnek.
Az útvonal – láthatatlan térkép a fejükben
A fehér gólyák két fő útvonalat követnek: az egyik a Gibraltári-szoroson át vezet, a másik a Boszporuszon keresztül. A madarak ügyesen kerülik a nyílt tengereket, mert ott nincsenek termikek – ezek a felszálló meleg légáramlatok segítik őket a hosszú távú siklórepülésben. Egyes példányok több mint tízezer kilométert tesznek meg, amíg elérik téli szállásukat Kelet- vagy Dél-Afrikában.
Vándorlás közben
Az őszi vonulás nem rohanás. A gólyák napközben repülnek, éjjel pedig biztonságos helyeken pihennek. Út közben számos országon haladnak át, és gyakran pihennek nagy tavak, folyók mellett, ahol bőséges táplálék várja őket. A csapatokban tapasztalt, idősebb madarak vezetik a fiatalokat, akik életükben először indulnak útnak. Meglepő módon még a fiatal, tapasztalatlan gólyák is képesek megtalálni a helyes útvonalat – ösztön és a természetes tájékozódóképesség vezeti őket.
A gólya a magyar néphagyományban a szerencse, a hűség és a család jelképe. Nem véletlen, hogy visszatérésük tavasszal mindig örömteli esemény. A régi falusi mondás szerint: „Ahol a gólya fészkel, ott a ház népe boldogul.” Nem csoda hát, hogy a gólyák őszi indulása mindig egy kis szomorúságot hagy maga után.
Visszatérés a tavasz ígéretével
A tél folyamán a gólyák Afrika melegebb vidékein élnek, ahol bőségesen találnak táplálékot. Amikor a nappalok hosszabbodni kezdenek és a tavasz közeleg, újra útnak indulnak. Visszatérésük nemcsak egy madárfaj életciklusa, hanem a természet örök körforgásának jelképe is.
Amikor tavasszal meglátjuk az első gólyát, tudjuk: a hosszú tél véget ér, és újra kezdődik a körforgás – pontosan úgy, ahogy évszázadok óta.
LM
