Kép forrása: greatitalianchefs.com
A calabriai félsziget nyugati partján, a Tirrén-tenger smaragdzöld öble fölött áll Pizzo városa, ahol nemcsak a történelem jár kéz a kézben a mediterrán hangulattal, hanem a fagylaltkészítés is művészi szintre emelkedik. A turisták talán a Napóleon sorsát megpecsételő Murat-vár vagy a tengerparti bárok miatt érkeznek, de hamar rájönnek, hogy valami egészen mást is érdemes itt megkóstolni. Egy desszertet, amely annyira ikonikus lett, hogy a város nevét ma már a világ gasztronómiai térképén is arannyal írták fel: ez a Tartufo di Pizzo.
A Tartufo – olaszul „szarvasgomba” – nem gomba, hanem egy szenvedéllyel megformált fagylaltkülönlegesség. Kívülről úgy néz ki, mint egy egyszerű, csokoládéba forgatott fagylaltgolyó. De aki beleharap, rájön, hogy ez csak a kezdet. A roppanós külső alatt selymesen olvadó vanília- és csokoládéfagylalt rejtőzik, a magjában pedig forró csokoládé- vagy mogyorószósz bugyog, akár egy vulkán szíve.
És hogy hogyan született ez a mesteri kreáció? A történet az 1950-es évek elejére nyúlik vissza, amikor Pizzo egyik legpatinásabb cukrászdája, a Gelateria Dante, egy elegáns esküvőre készült. A legenda szerint a vendégek száma meghaladta a várakozásokat, és a cukrászda tulajdonosa, Don Pippo De Maria, kénytelen volt rögtönözni. Nem állt rendelkezésére elegendő üvegkehely vagy forma, így kézzel kezdte el gömbökké formázni a fagylaltot. Hogy mégis különleges legyen, a kétféle – vanília és csokoládé – fagylalt közepébe egy meleg, sűrű csokoládéöntetet rejtett, majd kakaóporral szórta meg. A végeredmény lenyűgözte a násznépet – és megszületett a Tartufo di Pizzo.
Tradíció, amelyet nem lehet iparosítani
Ami egyszerű szükségmegoldásnak indult, mára Pizzo szimbólumává vált. A városban ma is működnek azok a családi cukrászdák, ahol generációk óta adják át egymásnak a fagylaltkészítés titkait. A Bar Ercole, Dante, Belvedere vagy Chez Toi – ezek nemcsak fagyizók, hanem valódi zarándokhelyek azoknak, akik nemcsak édességet keresnek, hanem történetet is.
A Tartufo di Pizzo különlegességét nemcsak az íze adja, hanem az is, hogy a desszert kézzel készül, és csak Pizzóban lehet „hivatalosan” előállítani. Az olasz mezőgazdasági minisztérium hagyományos különleges termékként (Prodotto Agroalimentare Tradizionale – PAT) ismeri el, így ez a fajta tartufo névlegesen is védett, hasonlóan a pármai sonkához vagy a modenai balzsamecethez.
A fagylalt, amely hű marad önmagához
A klasszikus Tartufo receptje egyszerű, de megismételhetetlen: kétféle fagylalt, folyékony belső töltelék, és egy kívül roppanó, belül krémes állag. Bár mára megjelentek variációk is – például pisztáciás, eperrel töltött, karamellás vagy alkoholos (likőrrel injektált) változatok –, a pizzói mesterek szentül hiszik: az eredeti mindig a vanília-csokoládé kombináció.
És van valami még, amit nem lehet lemásolni: az élmény. Egy nyári délután Pizzo főterén, a forró kőburkolaton ülve, miközben a háttérben a tenger morajlik, és kezünkben lassan olvad a tökéletes tartufo – ezt nem lehet fagyasztani, csak megélni.
Több mint édesség
A Tartufo di Pizzo nemcsak egy desszert, hanem egy város kollektív lelke. Egy élő hagyomány, amely egyszerre mesél múltról, találékonyságról és a kézművesség erejéről. Mert néha a legnagyobb dolgok nem előre eltervezve születnek, hanem akkor, amikor az ember szívből, ösztönösen alkot.
És ha egyszer Pizzóban jársz, ne csak a látnivalókat keresd. Menj el egy cukrászdába, kérj egy tartufót – és harapj bele egy darabka calabriai történelembe.
