Kép forrása: pexels.com
A méhek világa évezredek óta foglalkoztatja az embert. Nemcsak a méz és a viasz miatt, hanem azért is, mert ezek az apró rovarok rendkívül fejlett közösségi életet élnek. A kaptárban minden egyes méhnek pontos szerepe van, a közös munka pedig egy tökéletesen összehangolt rendszerben zajlik. Ami ezt lehetővé teszi, az a méhek egyedülálló kommunikációs módszere: a táncnyelv.
A méhek kommunikációját a 20. században vizsgálta alaposan Karl von Frisch osztrák zoológus, aki munkájáért 1973-ban Nobel-díjat is kapott. Ő mutatta ki először, hogy a méhek nem véletlenszerű mozgással jeleznek a társaiknak, hanem tudatos, információt hordozó táncokat járnak a kaptár belsejében.
A körkörös tánc – közeli táplálékforrásoknál
Ha egy dolgozó méh olyan virágot talál, amely alig néhány tucat méterre van a kaptártól, visszatérve egyszerű körkörös mozgást végez. Ezzel azt üzeni: „Menjetek ki, a közelben bőséges táplálék vár rátok.” Ez a legegyszerűbb forma, amelyet a többiek könnyedén követni tudnak.
A riszálótánc – pontos útmutató nagy távolságokra
A messzebb lévő források jelzése már jóval bonyolultabb. Ilyenkor a méh nyolcas alakban mozog, miközben testét oldalirányban riszálja.
-
A nyolcas középső vonalának iránya: megmutatja, merre kell repülni a Naphoz viszonyítva. Ha például a tánc egyenes vonala jobbra dől a kaptárban, akkor a méhek tudják, hogy a virágforrást a Nap jobb oldalán találják.
-
A riszálás sebessége és erőssége: a távolságot jelzi. Minél gyorsabb a mozgás, annál közelebb van a cél. Lassabb, hosszan elnyújtott riszálás esetén több kilométeres repülés vár a gyűjtögetőkre.
Ez a kódolás olyan pontos, hogy a kutatók GPS-szel mérve igazolták: a méhek által jelzett helyek alig néhány méteres eltéréssel fedik a valóságot.
Illatokkal kiegészített információ
A tánc nem az egyetlen eszköz. A méhek illatjeleket is használnak: amikor visszatérnek a kaptárba, testükön hozzák a meglátogatott virág illatát. Ez segít a többieknek felismerni, hogy pontosan milyen növényt kell keresniük a terepen. A tánc tehát a térképet adja, az illat pedig a pontos „célfotót”.
Ez a bonyolult rendszer nem csupán a méhcsalád fennmaradását biztosítja. Közvetve az emberiség jövőjét is meghatározza, hiszen a beporzás révén a világ élelmiszer-termelésének harmada a méhek munkájától függ. Ha nem tudnák ilyen hatékonyan megosztani az információt egymással, sokkal kevesebb növény hozna termést, és az ökoszisztéma is összeomlana.
Nem túlzás azt mondani, hogy a méhek táncnyelve a természet egyik legzseniálisabb találmánya. Egyfajta élő GPS, amely minden technológiai segítség nélkül, pusztán ösztönből működik, mégis olyan pontossággal, amely az embert is ámulatba ejti.
LM
