Érdekességek a nagyvilágból

Van, aki szerint a kutyák a legjobb hallgatók. Mások inkább úgy vélik: nem csak hallgatnak, de valójában beszélnek is – csak nem emberi szavakkal. A kutyák kommunikációja egy kifinomult, összetett rendszer, amelyből rengeteget tanulhatunk – ha figyelünk.

Több, mint ugatás – a kutyák nyelve

A kutyák kommunikációs módszerei messze túlmutatnak az egyszerű ugatáson. Az emberek gyakran csak a hangokat veszik észre, pedig a testbeszéd legalább olyan fontos – sőt, sokszor még beszédesebb is. Egy csóváló farok, egy lelapuló fül vagy egy játékos ugrás – ezek mind-mind részei egy „mondatnak”, amit a kutya üzenni próbál.

„A kutyák testbeszéde nagyon árnyalt. A gazdik gyakran észre sem veszik azokat a finom jeleket, amelyek már jóval azelőtt jelzik a kutya hangulatát, mielőtt hangot adna ki” – mondja dr. Szabó Réka, állatorvos és viselkedésterapeuta.

Szerinte a leggyakoribb félreértések abból adódnak, hogy az emberek emberi érzelmeket próbálnak rávetíteni a kutyák viselkedésére. „A kutya nem dacos, nem bosszúálló, és nem hisztizik – ezek emberi fogalmak. Egy kutya félelemből, zavarodottságból vagy frusztrációból reagál úgy, ahogy. A mi feladatunk megérteni a mögöttes okokat.”

Hangok, amik nem csak zajok

A kutyák hangadása rendkívül sokféle lehet – az ugatás csak az egyik formája. Vakkantanak, nyüszítenek, morognak, sőt néha mintha „beszélnének” – egyfajta morgós-motyogós hangon, amit sok gazdi ismer.

Ugatás – Lehet öröm, figyelmeztetés, izgatottság vagy unalom jele.
Nyüszítés – Gyakran a vágyakozás, fájdalom vagy stressz kifejezője.
Morgás – Egyértelmű határkijelölés, amit komolyan kell venni.
Vonítás – Elhagyatottság, magány vagy a fajhoz való kommunikációs ösztön jele.

A hangok értelmezése kontextustól függ. Egy ugatás például lehet játékos, ha a kutya közben ugrándozik, de fenyegető is, ha merev testtartással párosul.

A testbeszéd finom művészete

A kutyák igazi mesterei a nonverbális kommunikációnak. Az alábbi jelek különösen fontosak lehetnek:

Fül állása – A hátracsapott fül félelmet vagy alázatot jelezhet, a felálló fül pedig figyelmet, készenlétet.
Farok mozgása – A farokcsóválás nem mindig jelent örömöt! A gyors, magas csóválás lehet izgatottság, a lassú, alacsony inkább bizonytalanság.
Szemkontaktus – A kutyák nem szeretik a hosszas bámulást, ez számukra fenyegetést is jelenthet.
Testtartás – Egy előre hajló test, felemelt manccsal játékra hívás lehet, míg a feszes, mozdulatlan test védekezés jele.

Interakció más kutyákkal – valódi társalgás?

A kutyák nemcsak velünk, emberekkel, hanem egymással is kommunikálnak. A kutyafuttatókban gyakran megfigyelhető, hogyan „beszélgetnek” egymással:

Egymás szaglászása = ismerkedés.
Körbe-körbe futás = játékfelhívás.
Fejfordítás, ásítás = feszültségcsökkentés.
Visszavonulás vagy lefekvés = béketeremtés.

„Az egyik legszebb dolog, amit egy kutyafuttatóban látni lehet, az a kutyák egymás közti szabályozott viselkedése. Mintha tényleg egy nyelvet beszélnének – csak testtel és viselkedéssel” – mondja Fodor Gábor, kutyakiképző.

Mi, emberek, hogyan beszéljünk velük?

A kommunikáció természetesen kétirányú. A kutyák megtanulhatnak parancsszavakat, de sokkal fontosabb, hogy a gazdik megtanuljanak kutyául. Ehhez szükség van türelemre, megfigyelésre és a pozitív megerősítés eszközeire.

Következetesség – Ugyanazokat a szavakat használjuk ugyanazokra a dolgokra (pl. „ül”, „marad”).
Hangszín – A kutyák érzékenyek a hangszínre; dicséret magas hangon, fegyelmezés nyugodt, mély hangon hatásosabb.
Jutalmazás – A kívánt viselkedést mindig dicsérettel vagy jutalomfalattal erősítsük meg.

Lehet-e a kutyával valódi beszélgetésünk?

A válasz: nem olyan módon, mint két ember között – de igen, egy mélyebb, ösztönösebb, érzelmeken alapuló szinten. Egy gazda, aki figyel, könnyedén észreveszi, mikor fáradt a kutyája, mikor boldog, mikor nyugtalan.

A „beszélgetés” tehát nem szó szerinti – de annál őszintébb.

A kutyák tanítanak minket arra, hogyan figyeljünk oda másokra. Nem beszélnek – mégis értjük őket. És ha jól csináljuk, ők is értenek minket.