Kép forrása: pixabay.com
Világszerte évente egyszer, egy különleges napon a figyelem az édesapákra, nevelőapákra és nagypapákra irányul. Bár ma már természetesnek tűnik, hogy az apákat is megünnepeljük, az Apák napjának története hosszú és izgalmas úton jutott el a mai formájáig.
A kezdeményezés a 20. század elején, az Egyesült Államokban született meg. 1909-ben egy Sonora Smart Dodd nevű fiatal nő vetette fel az ötletet, hogy legyen egy nap, amelyen az édesapákat ünnepeljük – hasonlóan az anyák napjához. Dodd édesapja, William Smart, egyedül nevelte fel hat gyermekét a polgárháború után, ezért lánya példaként tekintett rá, és úgy érezte, az apák ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet és a hála kifejezését.
Az első hivatalos Apák napi ünnepségre 1910. június 19-én került sor Spokane városában, Washington államban. Az esemény gyorsan népszerűvé vált, de országos szintű elismerése még évtizedekig váratott magára. Csak 1972-ben, Richard Nixon amerikai elnök írta alá a törvényt, amely június harmadik vasárnapját hivatalosan is Apák napjává nyilvánította az Egyesült Államokban.
Azóta az ünnep átlépte az országok határait. Ma már a világ számos pontján – bár eltérő időpontokban – ünneplik az édesapákat: Magyarországon például június harmadik vasárnapján, akárcsak az USA-ban. Spanyolországban és Olaszországban viszont március 19-én, Szent József napján köszöntik az apákat.
Az Apák napja nemcsak egy újabb alkalom az ajándékozásra. Sokak számára a közös időtöltés, egy baráti ölelés vagy egy egyszerű „köszönöm” is elég, hogy kifejezzék hálájukat és szeretetüket azok iránt, akik példát mutattak, tanítottak és támogattak életük során.
Ahogy változik a világ, úgy változik az apaságról alkotott kép is – de az Apák napja üzenete örök: megbecsülni azt, amit az apák tesznek gyermekeikért, családjukért és a közösségükért.
LM
