Kép forrása: pexels.com
A január sok családban nehéz hónap. Az ünnepek utáni lelassulás, a rövid nappalok és a bezártság nemcsak a felnőttek hangulatát viselik meg, hanem a kamaszokét is. Sőt, náluk gyakran még intenzívebben jelenik meg a fáradtság, az ingerlékenység, a motivációhiány. A szobába zárt délutánok, a fülhallgató mögé rejtőző csendek és az egyszavas válaszok mögött azonban sokszor nem közöny, hanem túlterheltség és belső feszültség húzódik.
„A kamaszok januárban nem lusták, hanem érzelmileg és mentálisan túlterheltek” – fogalmaz dr. Dura Mónika, maga is 5 gyermek édesanyja. – „A pszichológusaink szerint ilyenkor több tényező is egyszerre hat: a kevesebb napfény, a tanulmányi nyomás, a felvételi előtti bizonytalanság, az önértékelési kérdések és a saját identitással való küzdelem. Mindez könnyen vezet bezárkózáshoz, szorongáshoz, sőt, akár depresszív hangulathoz is.”
A szülők többsége ilyenkor próbálkozik beszélgetéssel, többnyire kevés sikerrel. A jól ismert kérdések mint a „Mi volt a suliban?”, „Tanultál?”, „Mi bajod van?” és társaik gyakran falakba ütköznek. Nem azért, mert a kamasz nem akar beszélni, hanem mert nem érzi biztonságosnak vagy természetesnek a helyzetet. A beszélgetés számonkérésnek tűnik, nem kapcsolódásnak.
Ebben a helyzetben válhat különösen hasznossá a pszichológusok által kamaszoknak készített „Ki vagyok? Kivagyok!” címú önismereti kártyajáték. A játék kérdései ugyanis nem teljesítményre, hanem gondolkodásra és önreflexióra hívnak. Nem olyan válaszokat várnak, amelyek „jók vagy rosszak”, hanem olyanokat, amelyek személyesek. A kártyák kérdései között szerepelnek például olyanok, mint:
• Mikor érzed magad igazán önmagadnak?
• Miben vagy más, mint amit mások gondolnak rólad?
• Mi az, amit nehéz kimondani, pedig fontos lenne?
Dr. Dura Mónika szerint éppen ez a különbség a kulcs: „A kamaszok nem értékelést szeretnének, hanem kíváncsiságot. Ha azt érzik, hogy nem vizsgáztatjuk őket, hanem tényleg érdekel bennünket a világuk, akkor meg tudnak nyílni.”
A játék ereje abban rejlik, hogy leveszi a nyomást a beszélgetésről. Nem kell „leülni komolyan beszélgetni”, elég húzni egy kártyát. A kérdés nem a szülőtől jön, hanem a játékból, így kevésbé fenyegető, kevésbé kontrolláló. A tapasztalatok szerint sok családban ez az első alkalom, amikor a kamasz magától kezd mesélni: gondolatokról, félelmekről, örömökről, bizonytalanságokról.
„A téli hónapokban, amikor a bezártság és a lelki terhelés fokozódik, ez különösen nagy érték. A játék nem terápiás eszköz, de segíthet megelőzni azt, hogy a nehéz érzések teljesen bent ragadjanak. Amikor egy érzés nevet kap, amikor kimondhatóvá válik, az már önmagában oldja a feszültséget” – hangsúlyozza dr. Dura Mónika.
A Ki vagyok? Kivagyok! így nemcsak egy társasjáték, hanem egy híd: szülő és kamasz, kérdés és válasz, belső világ és külvilág között. Különösen ajánlható azoknak a családoknak, ahol mostanában gyakori a feszültség, a visszahúzódás, a „nem tudjuk, mi zajlik benne” érzés. Januárban, a felvételi időszak, a tél és a lelki terhelés közepén talán fontosabb, mint bármikor máskor: teret adni a kamasz hangjának. Ez az önismereti kártyajáték segíthet egy kicsit lazítani ezeken a feszített tempójú téli napokon is.
